Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Erdély és a Partium néprajzi kutatásáról
kimaradt szerzők publikációi többnyire az anyagi kultúra, a történeti etnográfia ismeretanyagát gyarapították. Fontos állomás az egész magyar néprajztudomány történetében, s ezen belül az erdélyi magyar néphagyomány értelmezésében is olyan korpuszok kiadása, mint a Magyar Néprajzi Atlasz kilenc albumának 636 térképe (1987-1991) vagy a Magyar Népmesekatalógus tucatnyi kötete. A kézikönyvek közül elsősorban a Magyar Néprajzi Lexikon öt kötete (1977-1982) és a Magyar Néprajz nyolc kötetben c. kézikönyv eddigi hét kötete (1988-2001) említendő. Ezek mindegyike a teljes magyar nyelvterületet vette alapul, ami számunkra természetes, de amiért annak idején meg kellett küzdeni és személyes áldozatokat kellett hozni. Ezek a művek a magyar néphagyományt, a kulturális örökség általunk kutatott részlegeit természetes, ha - valakinek úgy jobban tetszik - „etnocentrikus" egységükben tárják az érdeklődők elé. Ehhez a történeti szakaszhoz tartozik KÓS Károly: A romániai magyarok néprajzáról és KOSA László Erdély néprajza címen közreadott írása is. 6 Előbbi vázlatot kínál egy létrehozandó szintézishez, s az erdélyi magyar néphagyomány tucatnál több régióspecifikus tárgyát, karakteres jelenségét vetíti elénk, mint korábban már GUNDA Béla is tette. KÓSA László inkább szempontokat ajánl, társadalomtörténeti megfontolásokat és komparatisztikai lehetőségeket vesz sorra. Mindketten kitérnek kutatási hiányokra, elvégzendő feladatokra is. (KOS Károly például a bánsági magyar telepek és a Nagybányavidéki bányászhagyományok, meg a különféle mesterségek, háziiparok kutatását ajánlja a szak figyelmébe.) 7 Az 1980-as évek gazdag termését a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság 1988 őszén Egerben tartott tanácsokozása alkalmából LACKOVITS Emőke tekintette át igen körültekintően, a kronológiai és a tematikus szempontok szerencsés ötvözésével. A helyenként tanulmány értékű szemlét a figyelmes szerző lábjegyzetekkel és függelékkel egészítette ki. Az utóbbi nem csupán a Népismereti dolgozatokban napvilágot látott cikkek szerzők szerinti jegyzékét tartalmazza - szokatlan módon a szerzők postacímét is megadva -, de a Korunk Évkönyv 1982. évi és az Igaz Szó Évkönyve 1984. évi gyűjteményes kötetének szerzőit, cikkeit is felsorolja. 8 Az 1990-2001 közötti bő évtized erdélyi magyar tudományos kutatásairól adnak számot a TÁNCZOS Vilmos és TŐKÉS Gyöngyvér szerkesztésében megjelent gyűjteményes kötetek. A bennünket közelebb érintő humán-, társadalomés történettudományi szakokat bemutató kötetben PÉNTEK János a nyelvtudomány, ANGI István a zenetudomány, KESZEG Vilmos a néprajzkutatás erdélyi eredményeit vette számba. 9 Természetes dolog, hogy a cikkek és a csatlakozó szakirodalmi jegyzékek között vannak átfedések. Örvendetes, hogy a népzene-kutatásról KESZEGnél több tételt találunk, mint a muzikológiai beszámolóban. (Már ezért is megérte, hogy nem mellőzte ezt a témakört!) PÉNTEK János jegyzékében is számos olyan tétel található, amit az igen bőséges (24 oldalas!) néprajzi bibliográfiában nem találunk meg (például TÁNCZOS Vilmos: Nyiss kaput angyal! Moldvai népi imádságok. Budapest, 2001. Püski Kiadó. A teljesség igénye nélkül említhető még GUB Jenő, VASAS Samu, VETÉSI László, ZSIGMOND Győző egy-egy dolgozata is.) A szemleírók kezét kötötték saját szempontjaik, s a néprajzi publikációk számbavételét különösen megnehezítette az anyag korábban soha nem tapasztalt áradó bősége. 10 KESZEG Vilmos kutatástörténeti dolgozata részletes, igen gondosan adatolt áttekintést nyújt az erdélyi magyar néprajzkutatás intézményi kereteinek, működési feltételeinek, kutatási és kiadási viszonyainak ki- és átalakulásáról az 1990es évtizedben. A rend kedvéért itt is ki kell emelni ennek a történetnek a fontosabb pontjait. 1. A Babes-Bolyai Egyetemen 1990 őszén szerveződött meg a néprajz B szak, 1993-ban indult meg a PhD program. Még lábjegyzeteiben is fontos információkat közöl, amikor cím szerint megadja a szakdolgozatok címét, szerzőjét, s képet kapunk az oktatók, hallgatók kutatási témáiról, a tanszéki munka fontosabb tárgyköreiről. 2. Kevésbé ismert fejlemény nálunk a Hungarológiai tanszék átalakulása a bukaresti egyetemen, ahol a néprajz stúdiumait ZSIGMOND Győző képviseli. 3. Az 1990-ben alapított Kriza János Néprajzi Társaság 12 éve valóságos sikertörténet. Archívuma, könyvtára, kiadványai mellett említést nyer az általa szervezett 26 tematikus konferencia is." Egy másik, a néprajzhoz közeli intézménycsoportba tartozik a csíkszeredai KAM (eredeti nevén Kommunikációs és Antropológiai Munkacsoport), az 1990 októberében újjászerveződött Erdélyi Múzeum Egyesület és lapja az Erdélyi Múzeum, az RTA (Román Tudományos Akadé-