Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)
A KISALFÖLDI LAKÓHÁZ TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE
hatalmi rendszer kialakulását megelőzte. Elterjedésében az osztrák birodalom szervező, igazgatási tevékenységének szerepe nem volt. Nagyon nagy a valószínűsége, hogy Ausztriában, Morvaországban szintén már a 16. századra terjedésnek indult. Kérdés, volt-e oka annak, hogy a kívülfűtős kályhájú szobával ellátott lakóház a magyar, szlovák, morva, osztrák területen elsősorban az alföldi területeken, vagy a velük szomszédos lankás dombvidékeken fordul elő? Ellenben a füstös, belülfűtős, kürtös kemencéjű házakat következetesen a magasabb hegyi régiókban, vagy zárt erdőterületeken leltük fel, sokszor szinte szigetszerű zárványban (Pozsony, Nyitra kis-kárpáti területei). Az is világos, hogy ez a hegyvidékeken megmaradt háztípus mind hazánkban, mind Szlovákiában, mind Morvaországban másodlagos. A fennmaradás oka nyilván nem térszín, tengerszint feletti magasság kérdése. Arra kellett gondolnunk, hogy az a gazdasági struktúra, ami a paraszti közösségek számára lehetővé tette a kívülfűtős kályhájú szoba alkalmazását a lakóházakban, elsősorban az alföldi jellegű vidékeken, alacsony, letarolt erdőtakarójú dombvidéken alakulhatott ki. E területeken egyrészt a gabonatermesztés akadálytalanul fejlődhetett, másrészt az állatállomány takarmányozására, legeltetésére kellően kiterjedt kaszálórétek, legelők állottak rendelkezésre. Az adott viszonyok között ezt az igényt a legteljesebben a folyó menti, teraszos, komplex tájak biztosították, mint a Tisza, Duna, Morva környezetében, mellékfolyóik mentén általános volt. Ez a táji arculat egyaránt lehetővé tette a gabonatermesztés adott keretek közötti fokozását, az állatállomány extenzív fejlesztését, de kedvező körülmények között jelentős szőlő- és bortermelést is a paraszti üzem keretei közé lehetett iktatni. A zártabb erdőzóna, vagy a magasabb hegyi terület a paraszti gazdaságot részben egyoldalúvá tette, részben technikai akadályok elé állította, melyet csak többletmunkával lehetett leküzdeni. Mindehhez a szállítás egykorú nehézségeit is hozzá kell számítani, míg a folyókon korán megindult a vízi út előnyeinek a kihasználása, a dombvidék, hegyi régiók igazában csak a vasút megépítésével válhattak a távolabbi piacokon versenyképessé. Véleményünk szerint a zárt erdőövben és a magasabb hegyi régiókban, a 18. század végéig a paraszti árutermelés gazdaságföldrajzi adottságai hiányoztak. Sajátos, hogy ennek a feloldódása nagyjából nyugatikeleti irányban késve indul meg. A kiegyenlítődés mind a három szomszédos országban a 20. század folyamán is tartott, e folyamat mindenütt a füstös, kürtös kemence visszaszorulásával, a tiszta levegőjű lakóház terjedésével jár együtt. A társadalom fejlődése, gazdasági fejlődés, valamint a lakóház fejlődése szövevényes összefüggésrendszert alkotva, egymást követték. A lakóház fejlődésének ismerete társadalom- és gazdaságtörténeti következtetések levonására ad lehetőséget: egyelőre ezt a fenti hipotézis vázolásával kíséreltük megragadni, a jövőben feladatunknak tekinthetjük ennek részletes bizonyítását elvégezni. Jelenleg azonban a hipotézis rögzítésén túl többre nem vállalkozhatunk. Nagyon is tisztában vagyunk a konstrukció elnagyoltságával, támadható, gyenge oldalaival! Meggyőzőbb eredmények felmutatásáig azonban, jelenlegi következtetéseinket munkahipotézisként fenntartjuk.
