Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A KISALFÖLDI LAKÓHÁZ TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

nálandó volt, elmaradtak a száraz kapubejárások. Ha az iparosok nem igényelték a saját igaerő alkalmazását, a takarmányos szekerek számára sem kellett bejáratot fenntartani, így a lakóházak közvetlenül lakóházzal is érintkezhettek. Amint kiszorultak a használatból a zsúptetők, a cserépfedésű tetőket is szorosan összeépítették, csak az egymással összeépített oromfalak osztották meg a hosszú cseréptető sort. A lakóházaknak az utcáról két bejáratuk volt. Az egyik a száraz kapualjba nyíló nagykapu, a másik a lakóház utcára nyíló konyhaajtaja. A lakórész a kapualjhoz csatlakozóan szoba, konyha, nagyobb házaknál kamra beosztású volt. A konyhába az utcáról is vezet bejárat, de az udvar felé is nyílott ajtó. A konyhából az utca felőli részben nyílik a szoba ajtaja. A szobát, leginkább lapos kályhacsempékből összeállított hosszú, keskeny kályhával fűtötték, mert a kenyérsütő kemencének is a szobában kellett helyet biztosítani. Ez a kályha mögött a sarokban helyezkedett el. Mindkét tüzelőszerkezet szája a konyhába nyílt. Füstjüket szabadkémény vezette el. A konyha másik oldalán nyílt a kamra, bár ez az udvari szárnyban is helyet foglalhatott. Sokszor a konyhából egy kamraszerű előtér nyílt, amelyből az udvarra is vezetett ajtó. Ezt követően az udvarról különkülön nyíltak az istállók, színek ajtajai. Az épületek szorosan egymáshoz csatlakozó Lalaprajzot mutattak. A lakószobák a szoba hossztengelyével azonos irányú, mestergerendás födémmel épültek. A födémet - mivel a padláson jelentősebb mennyiségben gabonát és takarmányt tároltak -, vaskos oszloppal támasztották alá. Ezeket az oszlopokat faragással díszítették, adott esetben az építés évszámát is reájuk vésték. A szobáknak az utcára két ablakuk volt. Az utca felé a kamráknak és a konyháknak is nyílhatott különféle méretű ablakuk. Az udvar felé a kemence és a kapualj felőli fal között középen nyílt ablak, ami kisebb méretű volt. Az itt elhelyezett heverőről felülve az egész udvart át lehetett rajtuk keresztül tekinteni. Meg kell említenem, hogy a Halászi községből megismert típusú lakóház is előfordult, de nem egy községben 1920 körül készítettek felvételeket normál soros alaprajzú, keresztszárny nélküli lakóházakról is. Jelenlétük ma sem csekély, de jellemzőbbek voltak a keresztszárnyas házak. Újabban a hagyományos tüzelőberendezések megszűntek, helyettük rakott, majd vaslemez, még később zománclemezes takaréktűzhelyeket használtak. A házak alaprajza, egymáshoz való kapcsolása mit sem változott az 1940-1950-es években Csehszlovákiában - így Morvaországban sem -, lezajlott nagy átépítések idején. Az úgynevezett „modern" falusi építkezés külső jegyeiben megdöbbentően sok azonosságot mutatott a magyarországival. A hagyományos morvaországi paraszti lakóházzal kapcsolatosan, a magyarországi Kisalföld népi építkezésével részleteiben is azonos építményről kell szólnunk, ez pedig a „zudro", az „ajtó előtti boltozat", „gádor", „hambit". Előfordultak egyébként pincéknél, kamráknál is, díszítetlen, hevenyészettnek tűnő változatai. Meglepően azonos architektonikus formákat találunk a díszítettebb példányokon. Morvaországban is ismerték a konzolos szerkesztésű boltozatot, megvoltak az ülőfülkés változatok is. Elvitathatatlan sajátosságuk volt viszont, a gazdagon festett díszítésük. Színes, virágos mustrákkal tarkították felső mezőjüket, és a boltozat alatt az ajtókeret közötti mezőt. Sokszor magát a boltozat belső felületét is kifestették. A festett díszítményeik reneszánsz gyökérnek, feltehetően textilanyagok mintakincséből merítettek készítőik. Stílusuk kései, népi naturalizmusba hajló volt, mint nálunk a kalocsai motívumok. Lehetséges, hogy a tapasztások színtelen mintás mázolásával állanak kapcsolatban, de mint kívülálló szemlélők, nem merünk végleges állásfoglalást tenni. Megemlítendő, hogy ablakok környezetében, falmezők szegélyén szintén előfordultak ilyen díszítések. Straznice mezőváros házainak homlokzata volt ilyen stílusú motívumokkal megfestve. Brünn és Pferov között a Hana folyó térségében a hanákoknál különösen jellemzőek voltak azok a házak, amelyek beosztásukban ugyan teljes mértékben az imént leírt slovackói, podluzsák lakóház beosztását és rendszerét követték - még a tüzelőberendezés tekintetében is -, de a gazdasági helyiségeket magukban foglaló épületrészek jobbára kétszintesek voltak, sőt egy-egy helyiséget alá is pincéztek. Ugyancsak e vidéken volt jellemző, hogy a zudro-rész kisebb előereszű csarnokká bővült, mely íves, tornácszerű kiképzést kapott, falazott ülőpadokkal. Sokszor még ennek a tetőterét is, a padlás egyéb térségeivel együtt, tárolóhelyként használták fel. Míg a morva szlovackói zudrok előtt az utcára nyíló és az udvarra nyíló ajtók előtt egyaránt előfordult,