Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

ELOSZO Filep Antal 1936-ban született Szentesen, erdélyi és felvidéki gyökerekkel rendelkező értelmiségi család tagjaként. Gimnáziumi tanulmányait Szentesen folytatta, ahol visszaemlékezései szerint már rendszeresen olvasott olyan néprajzi szakirodalmat, mint például a Néprajzi Értesítő, Etnographia, Föld és ember, vagy a Népünk és Nyelvünk. Világszemléletére hatással voltak olyan népi írók is, mint pl. Veres Péter, Féjja Géza, Szűcs Sándor, majd a környéken kutató olyan régészekkel ismerkedett meg, mint Méri István, László Gyula, Kovalovszky Julia. Talán nem véletlen, hogy gimnáziumi évei során a nyarakat a vásárhelyi és a szentesi múzeumokban töltötte. 1955-59 között a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, muzeológus szakon szerzett diplomát. Tanárai közül Tálasi István, Vajda László, Vargha László és Ortutay Gyula voltak nagy hatással pályája alakulására. Még egyetemi évei alatt gyakornok volt a Néprajzi Múzeumban, majd 1959. június 1-vel Győrben nevezték ki néprajzos-muzeológusnak. Ekkor ismerkedett meg a Kisalföld népi építészetével behatóbban, hiszen irányította a városi múzeum építési munkálatait, terepmunkát végzett a helyi népi építészet kutatási program keretén belül. Családi okok miatt 1961 júliusában Sárospatakra került, ahol Balassa Ivánt követve vezette a Rákóczi Múzeumot. Újabb vízjárta terület a Bodrogköz, Taktaköz népi kultúráját főleg építészetét vizsgálhatta. Itt sem kerülhette el a műemléki helyreállítások feladatát, hiszen irányítása alatt kezdődött a Rákóczi vár és Sárospatak számos jelentős műemlékének kutatása, helyreállítása. Elindította a sárospataki füzeteket. 1967 szeptemberében került a frissen alakult MTA Néprajzi Kutatócsoportba, mint tudományos titkár. A néprajz akkori nagy vállalkozásainak, mint pl. a Magyar Néprajzi Lexikon és a Néprajzi Atlasz aktív munkatársa volt. 1969-ben védte meg doktori disszertációját, mely a Kisalföld népi építészetének monografikus feldolgozását irányozta elő. 1989. július 1-vel megyei múzeumigazgató-helyettesként tért vissza Győrbe, de ezt a munkakörét 1992 februárjában megszűntette, hiszen kinevezték az újonnan szerveződött Pécsi Egyetem Néprajzi Tanszéke oktatójává. 1992-95 között a tanszékvezetés feladatát is ellátta. Történeti-néprajzi érdeklődése, népi építészeti szakismeretei és a magyar nép táji történeti tagolódása témakörökben való jártassága eleve predesztinálta azoknak a tárgyaknak az oktatására, melyek 2005-ig, nyugdíjba vonulásáig lelkiismeretesen ellátott. Három éve óraadóként tanít a Károlyi Gáspár Református Egyetem Középkor-Kora újkor Tanszékén. 2006 szeptemberében a Pécsi Egyetem Néprajzi Tanszéke négy jeles, kiemelkedő tudású és hatású oktatójának tiszteletére konferenciát szervezett. A 100nál is több megjelent kolléga, tanítvány, barát kiváló előadások és méltatások keretén belül szembesülhetett Andrásfalvy Bertalan, Filep Antal, Kisbán Eszter és Pócs Éva igen gazdag munkásságával. Ezek az előadások, illetve a konferencia megjelenő anyaga, továbbá a Néprajzi Hírek 2006-os számában megjelent méltatások felmentik a szerkesztőket attól, hogy részletes értékelést, illetve pályaképet alkossanak Filep Antal gazdag, külső és belső tényezők által nem mindig előnyösen befolyásolt munkásságáról. Ez a kötet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a győri Xantus János Múzeum vezetésének és munkatársainak tisztelgése a népi építészet e meghatározó személyisége előtt. Úgy ítéltük meg, hogy az 1969-ben hasonló címmel elkészített doktori disszertáció korának meghatározó alapvetése volt a népi építészeti diszciplína területén. Sajnálatos, hogy a Filep Antalt követő nemzedékek, népi építészet kutatók ezt a művet csak kéziratban olvashatták. Úgy gondoljuk, úgy érezzük, hogy így megkésetten is kellő súlyt adhatunk ezen monográfiának, s megkésve, de nem elfelejtve szimbolikusan és valóságosan is a néprajztudomány asztalára tehetjük a művet. Természetesen a szerkesztők tisztában vannak azzal, hogy 1969 óta közel négy évtized telt el, számtalan új eredménnyel, új publikációval és forrásközléssel gazdagítva az egész magyar népi építészetet, de ezen belül a Kisalföld népi építészetére vonatkozó tudásunkat. Mégis úgy ítéljük meg, ez a mű megéri a megjelentetést, tartalmában és módszertanában tud annyi tanulsággal is szolgálni, melynek megismerése, megszívlelése szaktudományunk fejlődésére pozitív hatást gyakorolhat. Fogadja tehát a kedves olvasó, - lett légyen pályatárs, építészetkutató vagy éppen laikus érdeklődő Filep Antal tollából A Kisalföldi lakóház morfológiai vizsgálata című munkát, melyet kiegészítettünk napjainkig tartó érvénnyel egy válogatott népi építészeti bibliográfiával is. A szerkesztők külön köszönetet szeretnének mondani dr. Kücsán Józsefnek, a soproni Liszt Ferenc Múzeum néprajzkutatójának a gondos, filológiai alapossággal elvégzett sajtó alá rendezésért, Tanai Péternek és Tanai Csabának, valamint Csecs Teréznek, a győri Xantus János Múzeum munkatársainak a technikai előkészítésben vállalt lelkiismeretes munkájukért, dr. Balázs Györgynek, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesének és munkatársainak, valamint Deim Péternek, a fotóillusztráció rendelkezésre bocsátásáért és elkészítéséért. Szerkesztők