Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

LAKÓÉPÜLETEK

gazdálkodási tevékenységét a korábbi időben, a kulákkérdés megoldása idején, korlátozták. A régi nagy istállók, magtárak feleslegesen állottak 1960 körül, már tíz éve. A szövetkezetek megszervezésével feleslegessé váló épületrészek bontása később még általánosabbá vált. Típusunk párhuzamait a Kisalföldön belül mind nagyobb városainkban, mind mezővárosainkban ki tudjuk mutatni. Akár Győrött, akár Somorján, akár Magyaróvárott, vagy Komáromban sok példáját látni. Ezekben a városokban a helyi kisiparos, kereskedő, parasztpolgár elemek, a kisnemességgel együtt kedvelték, gyakran építették. A sok átépítés ellenére számos példányuk többé-kevésbé jól tanulmányozható még ma is. Nyilván e rétegek hatására jelent meg olyan korán falun is típusunk. Szívós fennmaradásukat pedig az állandóan jelentkező, meglévő családszervezeti, társadalmi, gazdálkodási igények tették lehetővé. Nyilván e típus lehetett a helyi, a hagyományos, paraszti életmódhoz közeli színvonalon élő kis-, kurtanemesek építkezési típusa is. Pontosabb különválasztásukat azonban ma nem tudjuk megoldani. Adott esetben feltételezni lehet a típus belső fejlődését, helyi keletkezését is. A Pozsony megyei Horvátgurában készített Josef VYDRA 1924-ben és J. STENEC 1923-ban olyan házakról fényképet, amelyek színje a lakóházhoz oldalt csatlakozott, mintegy L-alakúvá téve a házat. Ezek az utca felől kisajtón és kapun át voltak megközelíthetőek. 86 Sofia SVECOVA pedig Bolerazról közölt hasonló épületet.

87 Számolni lehet azzal, hogy az eredetileg nyitott oldalú szín körülfalazása révén alakult ki a lakóház keresztszobája. Azt hisszük, mindenképp szükséges volt részletesen kitérnünk bemutatásukra. Bennük kell látnunk a hagyományos magyar paraszti építkezés legfejlettebb alaprajzi típusát. Megmutatják ezek az épületek, hogy a nagyobb, fejlettebb lakóházak építésére népünk technikai, műszaki tudása elégséges volt, s hogy mégis ezek száma kevés, ennek okát a kedvezőtlen társadalmi, gazdasági körülményekben kell keresnünk. A négyzetes, blokkszerü alaprajzú házak divatjáig, ami nagyjában 1949-50 után kezdődött, a nagygazda, módos parasztrétegek ideális épületformája volt a keresztházas építkezés. Az 1870-1880-as évektől sok nagyméretű, ilyen beosztású ház épült, nemegyszer szárazbejárásos kapuval, sokszor teljesen zárt beépítésű utcafrontot alkotva. Ezek azonban sok tekintetben már a „pallérízlés" eklektikus stílusában készültek. Vizsgálatukat részletesen nem végeztem el, de úgy érzem, a teljesség kedvéért regisztrálnunk kell. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a „pallérkorszakban" is kevesebb épült keresztszárnyas, L-alaprajzú megoldással, mint a bővített, nyújtott, soros beosztással. A keresztházak tárgyalásánál kell megemlítenünk, hogy a Szigetközben elég gyakran előfordulnak olyan lakóházak, melyeknek udvari, belső vége van keresztszárnyul megépítve (például Lipót). Itt a házvégi szín, pajta területét növelik meg, s miután e szárny rövid, udvari homlokzatára nagy pajtakapu kerül, a használatát is kényelmesebbé teszik. (A rakott szénásszekereket betolhatják, s a szekérről közvetlenül a padlásra rakodhatnak, nem kell a hagyományos szénafelhányókkal kényelmetlenkedni.) Némelyik ilyen szín alig ugrik ki az udvari homlokzat elé, de előfordul olyan is, ahol két méternél is hosszabb volt a kiépítés távolsága. Jellemző, hogy az ilyen színek mellett néha egészen nagy pajtákat is lehet találni ugyanazon az udvaron. Ez a megoldás nagymértékben elősegíti a vizenyős, réti területek, ártéri földek nagymennyiségű szénájának biztonságos tárolását, utószárítását. Nyugodtan tarthatjuk a helyi igényekhez való alkalmazkodás kiváló példájának, s mint ilyent helyi, belső fejlődés eredményének kell tekintenünk. Alaprajzi egységek Az alaprajzok rendszerének áttekintése után az egyes alaprajzi egységeket kell vizsgálat alá vonnunk. Most már nem csak az egyes helyiségek egymáshoz kapcsolódásának, hanem belső kialakításának módjairól kell számot adnunk. Szoba A lakóhelyiség, szoba helyi népi neve, mint általában a magyar nyelvterületen mindenütt „ház", „elsőház-hátulsóház" elnevezések járják. A szoba szót ismerik, de ne használják. Az első szobák és az oldalszárnyakba épített szobák sarkos, aszimmetrikus elrendezésűek voltak. A szobába bejárat csak a konyhából nyílt. A szoba ajtaja a konyha-szoba közötti fal-