Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A TELEPÜLÉS

letesebb adatokat. 1961-ben közleményt is jelentettem meg erről.

43 Az alábbiakban, néhány újabb adalékkal kiegészítve, Győr kétbeltelkességét részleteiben bemutatom, mivel korai adatai a helyi jelentőségükön túl is figyelmet érdemelnek. RÁTH Károly 1860-ban közzétett cikkében becses adatokat találunk Győr kétbeltelkességére vonatkozóan.

44 RÁTH a török hódoltságról adott összefoglalót és az annak idején Győr megyét ért török támadások sérelmi jegyzőkönyveit ismertette: Győr megye hivatalos szervei felsőbb utasításra jegyzőkönyvekben foglalták össze 1642-ben a törökök megyét ért támadásait és kártételeit. A törökök pusztításait két csoportra lehet osztani. A megye keleti részében, amely tulajdonképp a török hódoltság határsávjába esett, Győrtől részben távolabbi helységek szenvedtek károkat, részben pedig a szabadban legelésző marhacsordát tizedelték meg, katonákat, hajdúkat, kereskedőket vágtak le, raboltak ki. A második csoportba merészebb vállalkozások tartoztak. A bátrabb török portyázok Győr kapujából vittek prédát még aránylag csendes, békés időben is. Az ilyen vállalkozások ritkábbak ugyan, de a kártétel annál jelentősebb. A jegyzőkönyvek ezért részletezőbbek voltak, figyelemreméltó mozzanatokat tartalmaztak. A jegyzőkönyvek a kártétel pontos helyét, idejét, és a károk leírását tartalmazták. Nem minden tanulság nélküliek az alábbi helymegjelölések és kárfelsorolások. Az 1626-ig esett sérelmek, kártételek felsorolásában a többi között ezt olvashatjuk: „Virgilius Bekariának éjjeli időn az maga kertibül elvitték negyven marháját."

45 1632-ben „Az győri kertekbül Boczor Gergely fiát elvitték. Polgár Miklósnak Kisasszony nap táján az újvárosi kertekbül holdulatlan [a hódoltságon kívül fekvő] helyrül 12 tehenét, 30 tulkát és Sebők Andrásnak 3 tehenét elvitték, Andresi Mátyásnak György nevü öccsét az győri kertekbül hurcolták el.

4

" 1638-ban számos egyéb károk mellett még „Pálffy Pálnak az győri kertekbül 36 számú ökreit és teheneit hajtották el a törökök".

47 Két évvel később, 1640-ben is betörtek a kertek közé, mert feljegyezték, hogy „Török Farkasnak Szent Örzsébet aszszonynap tájban az győri kertekbül 5 ökrét, 5 lovat, 75 számú gulya-barmot és két szolgáját, Imre és János nevűeket elvitték". Ugyanekkor Török János Baskó Mihály nevű szolgáját szintén a „győri kertekbül" rabolták el.

4y 1641ben pedig „Pálffy Pálnak az győri kertekbül 3 tinóját vitték el".

49 A nagybajcsiak körében felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint 1641-ben „az győri kertekbül banai holdult ember, Sirczi Ferenczet 35 szám marháival, ökreivel" a török elvitte.

50 RATH ezzel kapcsolatosan tudja, hogy vele együtt összesen 10 embert és 116 barmot hurcoltak el.

51 Figyelemre méltó, hogy a források következetesen csak állatállománybei i károkról beszélnek a kertek említésénél. A győri kertek tehát jelentős állattartás színhelyei voltak. Két esetben van adatunk, hogy a kertészek jutottak fogságba, mégpedig: 1631-ben „Lengyel Boldizsárnak Győr alól az maga kertibül kertészét feleségestül és Nagy Pálnak győri sereg bírájának kertibül kertészét Mártont elvitték".

52 Ezek nyilván a kecskeméti, körösi krónikákból ismert kertészek lehettek. A törökök betörései az év különböző időszakában fordultak elő. Vannak adatok késő ősziekről, tavasziakról. Ennek alapján arra kell következtetnünk, hogy a kertek egész éven át használatban voltak, és alkalmasint egész éven át tartottak állatokat is a kertekben. A többször ismétlődő „maga kertibül" kifejezés alapján joggal feltételezhettük, hogy kinek-kinek a város lakói közül saját használatú kertje lehetett, amelynek tulajdonjogát a közösség elismerte, nyilvántartotta. Figyelnünk kell arra is, hogy a városi telekkönyvek, mint ezt VILLANYI Szaniszló is észrevette, nem sorolták fel a kerteket.

53 Itt arra gondolhatunk, hogy nem volt szükség írásbeli nyilvántartásra, mert ki-ki szabad foglalással, korlátozás nélkül juthatott kerthez a város falain kívül elterülő sík puszta területébc51. Ismerve a korabeli Győr gazdasági szerepét, kereskedelmi jelentőségét, a fenti adatok alapján továbbmenve feltételezhettük, hogy e kertek szolgáltak a tőzséreknek állatgyűjtő helyül. Az összevásárolt jószágot továbbszállításig e kertekben gyűjthettek és tartották. így kerülhetett ide és veszhetett el a török rablása miatt idegen jószág is, mint az a fentebb idézett „banai holdult ember Sirczi Ferenc" esetében is történt. RATH Károly az újvárosi kertek helyét nem határozta meg, de a győri kertekkel helyesen azonosította a későbbi „Majorok" területét, a mai Nádorvárost.

54 Azonosításában nem kételkedhetünk. VILLANYI nyomán is-