Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A KUTATÁSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

közvetlenül is érintette, többek között a födémgerendázatok díszítését tárgyaló tanulmány részben színes, festett illusztrációi úgyszólván máig egyedülállóak irodalmunkban. Meg kell említenem, hogy a Kisalföldre annyira jellemző, ajtó előtti boltozatokra vonatkozóan is nagyon alapos típussort állított össze. Rögzítette a kisalföldi ház egyes sajátságait, amelyeket mi már a helyszínen nem tanulmányozhattunk, és a rájuk vonatkozó paraszti emlékezésanyagot sem értelmezhettük volna helyesen PÁLOS publikációi nélkül. Kiváló emberi, pedagógiai tulajdonságainak hírét Győrött halála után 35-40 évvel is fenntartotta az emlékezet. Meg kell említeni, hogy anyaggyűjtése során igénybe vette tanítványai segítségét, így például tudjuk, hogy 1911-ben megjelent dolgozatához diákként többek között WEICHINGER Károly műszaki egyetemi tanár is készített rajzokat." PÁLOS Edéről még meg kell jegyeznem, hogy a korabeli népművészeti szakirodalomban szinte egyedülállóan, helyesen látta meg a népművészet és a magas művészet viszonyát. A kettő közötti szoros öszszefüggést érzékeltette tanulmányában. Kortársai közül meg kell emlékeznünk NÓVÁK József Lajosról, aki PÁLOS Edével csaknem egy időben tett közzé értékes leírást észak-esztergomi területről, az Árpád-kori templomáról híres Bény községből.

14 NÓVÁK leírása alkalmat ad arra, hogy az általa leírt területet helyszíni vizsgálatok nélkül is bevonjuk dolgozatunk összehasonlító anyagába. Megbízható közlését jó ábraanyaggal szemléltette, ami cikkét még értékesebbé tette. A Kisalföld népi építkezése, településképe iránt alapos érdeklődést tanúsított BÁTKY Zsigmond is, aki ugyan önálló publikációt e témából nem tett közzé, de a Néprajzi Múzeum irattárai és fényképgyűjteménye egyaránt tanúsítják aktív gyűjtő tevékenységét.

15 Érdeklődése rendszeres, több évtizedes volt. Tudunk arról, hogy a 19-20. század fordulója után szándékában volt a Magyarország Vármegyéi sorozat számára Komárom megye népéről dolgozatot készíteni. Sajnálatos azonban, hogy sem a komáromi, sem a szomszédos kötetekbe tervezett tanulmányait nem írta meg. Érdeklődésének tudható be, hogy néhány nagyon szép, szakszerű fénykép került e kötetekbe a kisalföldi parasztság hajlékairól.'

6 BÁTKY Zsigmond publikálási szándékáról vallanak módszeresen gyűjtött fényképsorozatai. Ezek között a felvételek között gyakorta találunk olyanokat is, amelyeket klisírozásra készítettek elő. Szintén BÁTKY Zsigmondnak a Kisalföld iránti érdeklődése ad magyarázatot arra, hogy a Néprajzi Múzeum fotótára számára nagy számban vásároltak felvételeket érdeklődő vidéki értelmiségiektől, talán még többet is, mint az ország más vidékeiről. Ezért is meglepő, hogy a Kisalföldről a Magyarság Néprajza építkezés fejezetében csak néhány félmondatos megjegyzést találunk. Más munkáiban is, legfeljebb terminológiai vonatkozású gyűjtéseiből tett közzé anyagot. Röviden meg kell említenem, hogy BÁTKY mellett a Kisalföld északkeleti, átmeneti peremvidékén fontos gyűjtéseket végzett GYÖRFFY István. Terepmunkájára Barsban, Hontban az 1910 körül kialakult megyei népművészeti érdeklődés nyomán került sor. GYÖRFFY tevékenységét is sok kitűnő fényképfelvétel őrizte meg. Különösen becsesek a Bars vármegyei magyarság lakóépületeit megörökítő felvételei.

17 A Kisalföld népi építkezéséről a harmincas évek folyamán végzett anyaggyűjtései alapján VAJKAI Aurél részlettanulmányokat tett közzé. A Dunántúli Szemlében megjelent dolgozatában a Tóköz néprajzi ismeretéhez közölt adalékokat,

18 melyben részletesen foglalkozott Rábcakapi község építkezésével. Dolgozata alkalmas arra, hogy a PÁLOS Ede megfigyeléseit követő időszak fejlődését lemérjük. VAJKAI a megbízható leírás mellett, az általa kutatott terület tágabb kapcsolatainak határát is igyekezett megvonni. Helyesen ismerte fel a Győr megyei Tóköz és Csallóköz kontaktusát. Egyetérthetünk következtetésével, miszerint Győr vidéke a szomszédos dunai közlekedés révén viszonylag korán az országos fejlődés sodrába került. Különös, hogy mindeme megállapításait úgy tette, hogy a kisalföldi lakóházat a Bakony-vidék, valamint Veszprém megye anyagához mérte és viszonyította. Ez a nem túl szerencsés szemléletmód jelentkezett egyik legutóbbi munkájában is, amikor a bakonyi népi építkezés jelenkorig fennálló emlékeit csallóközi eredetű levéltári anyaggal igyekezett illusztrálni.

19 Bár meg kell jegyeznünk, hogy a történeti Veszprém megye északi sávjában - amelyet a legutóbbi közigazgatási rendezés Komárom megyéhez csatolt -, VAJKAI számos kisalföldi kapcsolatú emléket mutatott