Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok
csak majd másfél év múlva, 1908. június 19-re szánta el magát az építtető; magának az engedélynek a kiállítására azonban már nem került sor. Közben, 1907 júliusában Kocsis József kőműves mester terve alapján a korábbi melléképület átalakí tása, valamint az udvar immár harmadik, Földmíves utcai telekhatárával átellenes, belső oldalára szánt újabb melléképület - paprikaszárító, kocsiszín és is tálló - számára kért Csonka Vincze építési engedélyt, amely épületet „köteles folyamodó ... úgy a szomszéd, mint a saját telek felől falazott tűz és végfallal ellátni". Két és fél év múltán, 1910 januárjában a városi mérnöki hivatal konstatálta, hogy „az engedélyezett tervtől eltérőleg és más beosztással építette, a használhatási engedély ... nem adatik ki, hanem ... a tényleges állapotot feltűntető tervrajzokkal felszerelve ... 60 nap alatt utólagos építési engedélyt kérjen, mert ellen esetben szigorú rendbírsággal fog sújtatni". Az ismételten benyújtott kérésre és Kis György építész tervére márciusban kiadott építési engedélyben az előző kikötés mellett a tető tűzmentes anyaggal történő födését írták elő. A lakóházhoz ekkor már közvetlenül csatlakozó, L-alakú melléképületben kocsiszín, paprikahasító, két szárító, istálló, majd újabb paprika szárító levegővel és kamra kapott helyet (116a. kép). 1913 januárjában azon kikötéssel volt használatba vehető, miszerint a „tulajdonos tartozik 90 nap alatt az épületet tűzmentes anyaggal befödni és az istáló szenyvizének levezetésére cementbe falazott csatornát és ürgödrőt építtetni". Május 25-én a rendőrkapitány jelenthette, hogy Csonka Vincze „a rendelkezéseknek mindenben eleget tett". E melléképület jelenleg is megvan. Mindeközben, 1910 novemberében a háztulajdonos és neje a Középkapu utca felől gazdagon tagolt fejezetű pillérekkel erősített, tömör, tégla „díszkerítés és mellé (az udvar negyedik oldalán, középre 4,00 m X 11,50 m-es, félnyeregtetős, nyitott) nyári ebédlő szalétli " építését kérelmezte, A kerítés magasságának 3,00 m-ben korlátozott engedélyét követően - dr. Csonka Nándor köz- és váltóügyvéd közreműködésével - a 3,50 m magasság engedélyezését kérték a „rakonczátlan gyermek sereg rongálásának" és az udvar „közszemlélhetésének" elkerülése végett, valamint hogy az utca tervezett föltöltése úgy is el fog venni 50-60 cm-t. A rendőrkapitányság 1911 áprilisi jelentése azonban azt mutatja, hogy átmenetileg a hatóság nyert, ugyanis a kerítés 2,80 m-nél akkor nem volt magasabb. A használhatási engedély csak egy bő esztendő múlva, 1912 májusában tett pontot az ügyre oly módon, hogy akkor már elfogadhatónak tekintették az időközben mégiscsak megvalósított 3,50 m magasságot. A Csíkos Szilveszter kőműves mester által szignált építési terv különlegessége a lakóház mellé, íves téglábóltöv alá szánt, háromszakaszos, jellegzetesen szecessziós, csupa íves nagykapu, amely ha megvalósult, a napsugárdíszes oromzattal igen sajátságos stílusbeli összképet nyújtott 114 (116b. kép). 116a. kép Av. Középkapu u. 5.-Földmíves u. 36. A paprika-földolgozás helyiségei; 1910. 116b. kép Av. Középkapu u. 5.-Földmíves u. 36. A paprikás-portára tervezett, módosságot hirdető kapu; 1912. 116c. kép Av. Középkapu u. 5Földmíves u. 36. és kapuja A fönt leírtak egyértelműen a tulajdonos jómódjáról és tehetős voltáról tanúskodnak. Jól csengő neve visszatérően előfordul Alsóváros történetében. Ezért a Csonka nevű emberekről talált adatokat - ettől az épülettől függetlenül is - azért gyűjtöttük össze, mivel az e portát használókkal való rokonságnak igen nagy a valószínűsége annál is inkább, mivel mind életük helyszínei, mind mesterségeik sok esetben igen közel estek egymáshoz. A Csonka család mindig nagyon népes volt Szegeden. Az 1522. évi tizedjegyzékben is öt ilyen nevű családfőt említenek.
