Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

„3 öl hosszú; h: 14 Vi, sz: 3 öl; h: 11; h: 8, sz: 2 Vi öl - 14 pár fedélfával; h: 4, sz: 2 Vi öl; h: 7 öl, sz: 2 Vi öl; h 6 í/2 öl; h: 10, sz: 3 Vi öl; h: 6, sz: 2 '/

2 öl; h: 6 öl, sz: 2 Vi öl; h: 6 öl, sz: 2 !

/

2 öl; h: 7 öl, sz: 3 öl; h: 6 öl; h: 12, sz: 4 V2 öl; „Juhszín-tyúk ól" h: 8 öl, sz: 2 Vi öl; Ismét juhszín: h: 10 öl; h: 7 öl; h: 8 öl; h: 8, sz: 3 öl; h: 6 öl; h: 6 öl; h: 8 öl, sz: 3 öl; h: 6 öl; h: 9 öl, sz: 3 Vi öl; Ismét „Juhszín-tyúk ól": h: 7, sz: 2 V2 öl. „Juhszín-Istálló": h: 12 öl; „Juhszín-Ló Istálló": h: 10 öl; „Juhszín-2 ól": h: 8 öl, sz: 2 öl - ölét 12 ftval. Ismét Juhszín: h: 6 öl, sz: 2 öl. Bár akad 4-6 öl hosszú is, a juhszínek általában ennél hosszabbak voltak. Jellemző rájuk a 7-10 öl hosszúság, de volt 14-30 öles is. Szélességük: 2/2-4 Vi öl között váltakozott. Leggyakrabban 2 Vi öl szélesek voltak. Az isztrongák kevés számát a juhszínek viszonylag magasabb száma némiképpen kiegészíti, de még együttesen is elmaradnak a más fajú állatok számára készített tanyai állatszálláshelyek számától. Valószínű, hogy a fejőszín is a juhászathoz tartozott, mint, ahogy a tető nélküli „kötrötz" is a fejesre váró juhok várakozó helye volt.

27 Az állatszálláshelyek, és részben más tároló helyek tárgyalása után áttérünk a vásárhelyi szállástanyákon becsült élelmiszer, terményés gabonatárolás építményeire, beleértve a pajtákat és pincéket is. A 18. század végén, a 19. század elején fejlődésnek indult a gabonatermelés. Ez többek között köszönhető volt a népesség gyarapodásának és a napóleoni háborúnak, amely a katonaság ellátását is megkövetelte. Akár ez idő tájt a gyapjúkereskedők, Hódmezővásárhelyen és határában a gabonakereskedők is megjelentek. A Tiszán és kollaterális ágain, az öszszekötő ereken át, közvetlenül a város alatt, a Hód-tó partján tudtak kikötni, illetve részben bárkákon, részben szekereken vitték a tiszai kikötőkhöz, és hajószámra adták-vették, illetve szállították el a búzát, árpát, zabot. 1809ben így hirdettek: „ Bizonyos kereskedő Úr több ezer Köböl életet venni szándékozik, a Búzának Köble 9. és 10 fforin]

ton, az árpának Köblit 5 f 30 xr. a zabnak is hasonló áron; akinek eladó élettye volna, vigye egyenesen Mártély alatt a Hajóra. "

28 A nyomtatni való gabona mennyisége úgy megnövekedett, hogy a gazdák ezt a munkát nem győzték elvégezni. Ezért a ménesekhez kiadott lovakat a pásztoroktól titokban elkéregették a nyomtatáshoz. Ennek tilalmazására 1810-ben így hirdettek: „Senki a' Pásztoroktól, gazdaság híre nélkül nyomtatni való Lovakat a' ménesikőzzül által venni; és a ' Pásztorok is hasonlóképpen a ' ménes kőzzül a' gazdák Lovait nyomtatni mások]na]k ki osztani ne bátorkodjanak; kűlőmben úgy fognak tekintetni, mint az olyatén Lovakjnajk alattomos orozlói, c

s a' szerént fognak példássan büntettetni. "

29 1.2.2. Kamrák A szállástanyákon egyre-másra jelentek meg a gabonatárolást részben, vagy egészben hosszabb időn át szolgáló létesítmények. Ezek áttekintésére először is a becsült kamrákat mutatjuk be. Már a 19. század elején kialakulnak a vásárhelyi szállástanyákon azok a kamratípusok, amelyek napjainkig szinte változtatás nélkül továbbéltek. A kamrák leggyakrabban a tanyaházak részeként, azzal egy fedél alatt, közös külső, belső fallal épültek. A tanyán eleinte csak egy kamra volt, és ezt vegyes rendeltetéssel használták. A különböző terményeken és vetőmagvakon kívül, szerszámok, edények, és különböző tárolók, valamint nyersanyagok, félkész- és kész élelmiszerek raktározására készültek. Kamrákat nemcsak a tanyaházban, hanem más épületekben is helyeztek el, a gazdasági, vagy az állatszállás épületének egyik részeként. A fejlődés következő állomása az volt, amikor a tanyán már két, vagy több kamrát létesítettek. Építészetileg ezek között megkülönböztethetünk 1. a tanyaház részeként, azzal egy fedél alatt épült kamrákat, és olyanokat, amelyeket 2. különálló épületekben helyeztek el. „Egy különös kamra " - lehet gyakran olvasni a becsüjegyzőkönyvekben. Azokon a szállástanyákon, ahol két, vagy három kamra létesült, ezeket a bennük tárolt javak szerint is elkülönítették. Kialakult az éléskamara, amely az alapanyag, nyers, félkész- és kész élelmiszerek tárolására szolgált. Ez szinte mindig a tanyaházban volt, és a pitvarból nyílt. A másik kamrában pedig elsősorban a gabonát és terményeket tárolták. Ezeket névvel is jelölték: „Eletes Kamra". Ha harma-