Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

6. kép. A D jelű mintaterv napsugárdíszes homlokzata (CsML) többet azA,Aa és D jelűekből); Móravároson és Fölsővároson az átnézett dokumentációk mintegy harmada tartalmazott különféle mintaterveket. ,/L [mmtajtervekhez pontos építés-leírások, anyag- és munkakimutatások, költségvetések, sőt folyamodvány-minták is készültek, úgy hogy minden legegyszerűbb földművelő 22 krajcárért az építkezéshez szükséges teljesen fölszerelt folyamodványt szerezhetett, melynek alapján kikapta az építkezésre az engedélyt; - a folyamodvány mellékleteiből pedig tájékozhatta magát, mennyi anyag szükséges, mit használhat a romokban megmaradt anyagokból, és milyen öszszegre rug a kézi munka, a mit sok esetben maga családjával végezhet.^ E részletes műleírások így nagyban elősegítették a minél gyorsabb, könnyebb és egyszerűbb kivitelezést annak érdekében, hogy a tömegesen hajlék nélkül maradt szegediek minél előbb újra - korrekt módon fölépített - otthont mondhassanak magukénak. A mintatervek hatására született, nem egyszer egész utcaképeket alkotó házsorok kapcsán megjegyzendő, hogy e tervek ténylegesen nem megkötötték az építők kezét, hanem csak kereteket nyújtottak a további, szabad fölhasználásnak. Az esetek mintegy kétharmadánál éppenséggel még csak nem is napsugárdísszel tervezett volt az oromzat, mivelhogy a végül e díszítéssel megvalósított lakóházak terveként igen sok esetben függőleges deszkaoromzatos (végdeszkás) épületet mutató rajzok szolgáltak. Páratlan gazdagsággal változatok számtalan példája született meg; így a nagy változatossággal készített, napsugárdíszes oromzatok mindenféleképpen az akkori építőmestereknek a kivitelezés során megvalósuló, tervező fantáziáját és mesterségbeli tudását igazolják. Részben az olcsón beszerezhető mintatervek nyomán tehát egész utcasorok épültek napsugárdíszes oromzattal a III. kerületben a Nagykörúton kívüli városrészekben, - a mintaterveknél azonban jóval több változatban. Ez abból kellett fakadjon, hogy a korábbi építő hagyomány is nyilvánvalóan több, tagolt és részletgazdagon díszített változatot ismert, másrészt az építtetők jó része a szomszédénál szebb és cifrább oromzattal kívánta koronázni háza utcai homlokzatát (1., 8. kép). Mindez eklatáns példája annak, hogy egy „vezérmotívum" révén hogyan lehet változatosan egységes, egyenletes ritmussal bíró, harmonikus utcaképet alkotni. E sajátos szegedi motívum leginkább Alsóváros jellemzőjévé vált, de szívesen alkalmazták Móravároson és Fölső-városon is, valamint a szegedi kisugárzású nagytájon. CS. SEBESTYEN Károly Rókus városrészt is megemlíti, mint napsugárdíszes oromzatok gyakori előfordulási helyét; ráadásul külön típusként jellemezte őket.

14 Magunk azonban sem bejárásunk során, sem konkrét adatként (cím, fénykép, terv) mindezidáig nem találkoztunk e városrészbeli megjelenéssel. Ténylegesen sajátságos jelenség ez akkor, amikor a Rókust közrefogó, mindkét másik településrészben (Fölsőváros, illetve Móraváros) a motívum gazdag alkalmazása tudható. BÁLINT Sándor és JUHÁSZ Antal fölmérései sem utalnak rókusi példák meglétére. JUHÁSZ Antal a népi építészeti szakirodalomban közölt, valamint a fényképarchívumokban fölkutatott dokumentumok ismeretében tette azt a megállapítást, hogy a napsuga-