Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

3. kép. Újonnan épült ház paprikafüzérekkel; 1880-as évek. MFM ltsz.: T. 10294. CS. SEBESTYÉN Károly 1904-ben mutatta be részletesen a Szegedi napsugárdíszes házvégeket.

6 Állítása szerint a tapasztott házvégeken nem fordult elő korábban a sugaras díszítés; annak elterjedését egyértelműen a deszkaoromzat megjelenésével, a Maroson nagy mennyiségben leúsztatott fenyőfa fűrészelt földolgozásával hozza összefüggésbe. A motívum eredetét összegezve elmondhatjuk, hogy házvégeken való megjelenése indokolt, ugyanis az emberiség kultúrtörténete során a különböző vallásokhoz tartozó, hívő ember saját, őt koncentrikusan övező, egyre szűkülő tereit istenei jelképének leképezésével ajánlotta azok védelmébe. így került már a legkezdetlegesebb emberi hajlékok elé is valamilyen bálvány. A napsugárdíszes oromzatú lakóházak elterjedése Szegeden Valamely táj, tájegység épített környezete akkor válik lakhatóvá és megtartó otthonná, ha az anyag, a forma- és a díszítésvilág a táj és lakói legbensőbb gyökereihez kötődik. Különösen igaz ez olyan települések és településrészek esetén, ahol egy urbánus és egy rurális társadalom találkozik, s e kettő egymással szoros egymásrautaltságban, szimbiózisban él. Mindig is a környezet adta lehetőségekből ered a népi építészet lényege, amelyet a társadalmi közösség tárgyi és szellemi hagyományain átszűrve alakít és nemesít otthonná. Ezért nehéz a dolga annak a kívülről jött építésznek, aki valamely katasztrófa, tűzvész, árvíz, vagy más természeti csapás után feladatul kapja egy elpusztult település újjáélesztését. 2004-ben emlékezett meg Szeged a várost 1879-ben elpusztító nagyátvíz 125. évfordulójáról. Az árvíz szinte teljesen romba döntötte a várost; az urbánus épületek mellett fölszámolta a település „éléskamrájának" számító gazdaportákat is. Az e katasztrófát követő újjáépítés - a feladathoz alázattal közelítő és nem mindenáron önmegvalósításra törekvő tervezők segítségével - az építészetben Szegeden csúcsosodott ki az Európa-szerte a művészetek különböző ágazatiban visszatérően megjelenő, napsugaras díszítmény. Ezt követően a napsugárdíszes házoromzat és a Dél-Alföld valójában a szegedi nagytáj, középpontjában Szegeddel - teljesen összeforrt. Szeged rekonstrukciója során a helyreállító mérnökök nagyszerűen értették meg, hogy a jórészben polgári várost ellátó, gazdálkodó, paprikakertészetből élő népesség számára (Alsóváros) úgy kell újjáteremteni környezetüket, hogy az ahhoz való kötődésük a lehető legkevésbé sérüljön (3. kép). Ennek érdekében átfogóan tanulmányozták a korábban használt motívumokat, építőanyagokat, térszerkezetet, és a leggyakrabban előforduló formákat kínálták föl az érintett lakosság számára a település helyreállítása során. Nem túl bőséges, viszont pontos adatokkal rendelkezünk a napsugárdíszes oromzatnak már a nagyárvíz előtti létezéséről és esetleges elterjedtségéről. Ezek egyikeként 1867-ben Nováky György városi főmérnök homlokzati rajzot készített Dobó Antal Kápolna u. 712. szám alatti, alsóvárosi házáról,

7 amely döntő bizonyítékként szolgál a napsugárdíszes oromzat korábbi, árvíz előtti alkalmazásáról. Jelentőségét fokozza, hogy az nem új építkezés tervrajza, hanem már akkor is egy régebbi - a 19. század első feléből való - épület homlokzatának műszaki ábrázolása. JUHÁSZ Antal kutatásának eredményeként tudhatunk három, 1869-ből való lakóházról (Fölsőváros, Sándor utca, illetve Palánk, Kocsonyás utca), melyek eklatáns bizonyítékai az árvízi újjáépítést követően széles körben elterjedt forma közvetlen gyökereinek.

8 A nagyárvíz során a városközpontban volt Búza piac (ma Dugonics tér) környékéről készített fényképek egyikén is szembesülünk egy félig megrogyott, napsugárdíszes oromzatú lakóházzal, mely hozzávetőlegesen a Péterváradi út (később Szabadkai út, ma Petőfi Sándor sugárút) elejének környékén állott

9 (4. kép). A város újjáépítésének mintatervei Az 1879. évi nagyátvíz a város, különösen a kevéssé tartós építési anyagokat használó, kül-