Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

lis jelzések valósítják meg. Általános tendencia viszont, hogy a díszítőművészet fogalomkörébe csak azok az elemek kerülnek be, melyeknél az esztétikai funkció túlmutat a célszerű használhatóságon. Az elemzés tárgyát képező cserepeken található különböző ábrák vagy feliratok ornamensekké nyilvánítása többnyire az illusztrációk esztétikai szerepére helyezi a hangsúlyt, és csupán másodrendűnek minősül az esetleges gyakorlati funkció. A tulajdonunkban levő egyes tárgyak alapos vizsgálata által szükségesnek látjuk árnyalni az előző kijelentést. Abból a premiszszából kiindulva, hogy az alkotó-befogadó viszonyt legnagyobb részben pontosan az utóbbi modellálja, azaz a termény előállításában mindig is kiemelt jelentőséggel bírt a vásárlói igény, a cserepek díszítési mozzanatában lényegében a készítő gazdasági motivációit is meg kell látni. A díszítés motiváltságát más indokok is gerjeszthették, és valószínű egyénenként eltérő gyakorisággal jelentkezhettek. Nem utolsó sorban, a mesterek monogramjainak vagy éppen a napszámos munkaerőként megfogadott személyek neveinek megjelenésével érhető tetten a tárgyak biografikus jellege. A készített használati eszközök ugyanis a látható megkülönböztetéssel kötődtek az alkotó személyéhez. A meghatározott tevékenységet folytató kézműves szükségét érezte annak, hogy az általa készített funkcionális dolgokat elhatárolja más, hasonló munkát végző társaiétól.

51 Erre legalkalmasabbnak a mesterjelek, vagy ezeket követő monogramok és nevek mutatkoztak.

52 Több cserépen fellelhető rendszertelen vonalvezetés arra késztet, hogy ezen tárgyak esetében ne keressük a karcolások funkcionalitását. Be kell érni azon tényszerű magyarázattal, miszerint sok esetben a „díszítést" puszta unalom űző vagy különösebb szándék nélküli rajzolás keltette. A Nyikó menti cserépvető kézművesek olyan közösségeknek készítettek tárgyakat, melyeket (részben) ismertek ugyan, de amelyekkel leginkább kereskedelmi, pénzügyi viszonyban álltak.

53 A monogramok eltűnését pontosan a magas fokú kereslet okozta, ami egyben a munkások anonimitásához vezetett. Valójában nem tudhatjuk, hogy mindenik műhelyben alkalmaztak-e díszítőelemeket, de az az általános tendencia látszik kirajzolódni, miszerint a huszadik században már szinte ritkaságként számít a karcolásos díszítés.

54 A sima és lágy agyagfelületre való karcolásnak egyik legősibb gyakorlata a mesterjelekben érhető nyomon. Ezek feltüntetésével a termelő egyben garanciát is vállalt munkája minőségéért. Történelmi távlatokban vizsgálva, ezek a jelek szigorúan kapcsolódtak a családon belüli hagyományozáshoz. Az egymást követő generációk az elődeik jeleit újabb vonásokkal kellett kiegészítsék, így sokszor bonyolult jelrendszerek alakultak ki, amelyek alapján geneológiát lehetett felállítani. A közzétett cserepek között bizonyíthatóan két mesterjellel ellátott tárgy van. A tarcsafalvi (1. sz.) és rugonfalvi (2. sz.) épületekről származó cserepek formájukban és díszítésükben egyaránt különbözőek. Nyilvánvaló, hogy két különálló környékbeli mester munkái. A karcolások hordozzák a mesterjelek azon tulajdonságát, miszerint az egyszerű geometriai alakzatokat újabb vonásokkal egészítettek ki. A Tarcsafalván begyűjtött tárgy megjelöléséhez egy hegyes eszközt használtak, s az agyagban hagyott jel is mélyen van ágyazva a felületbe.

53 A rugonfalvi lakóépületről előkerült tárgy megkülönböztető eleméről nyomatékosan állítható, hogy a készítője ujjbegyével jelölte meg.

56 Az ilyen típusú cserepekből vásárláskor szükségszerűen (legalább) egy darabot kapott a gazda. Annak ellenére, hogy kevés valószínűsége volt annak, hogy ezeket mások is meglássák, mégis elhelyezték a tetőzeten. Idővel a mesterjeleket monogramok és család- vagy keresztnevek váltották fel. Bár ezekkel együtt nem mindig jelennek meg évszámok, a rajtuk található feliratok alapján, időben az előbbiek után gyártottaknak ítélhetők. Egy tarcsafalvi (3. sz.) törött cserépen stilizált „i" betű jelenik meg, legnagyobb valószínűséggel a mester monogramját jelképezve. Egy előző fejezetben már említett, Csehétfalván tevékenykedő Kusztos Ferenc mester a monogramos megoldást (4. sz.), és nevének teljes feltüntetését egyaránt gyakorolta. A Csehétfalváról gyűjtött, „1911 Kusztos Ferenc mester" feliratos és tulipánokkal díszített (6. sz.) cserép egyik bizonyítéka a mester cseh étfalvi munkásságának. A kézműves munkakör családon belüli hagyományozását, a lánya által készített és díszített cserepek is tanúsítják.

57 A monogramos feliratú cserepek később (20. században) is még jelen vannak,

58 hiszen könnyen kivitelezhetőek voltak, információértékük mégis nagy volt. Mi több, a jelenkori