Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

be egy fapálcát csúsztattak, ennek segítségével pedig könnyedén felnyitható volt. A vászonra vasrámát helyeztek, és kézzel belenyomkodták az agyagot. A hüvelykujjal megformált makkot viszont, a már előzetesen kialakított helyre tapasztották. A fölösleget vizes fával lehúzták, majd a felületet száraz homokkal hintették be. A formát, a benne levő agyaggal fenyőfadeszkából készített szárítólapockára helyezték, s ezt követően, a pálca segítségével, a vászonnal együtt átfordították. A forma eltávolítása után, az elkészült cserép másik oldalát is homokkal szórták be.

46 A korai cserepeken látható nyomok azt bizonyítják, hogy a simítást mindenik esetben kézzel végezték. A megformált cserepek a lapockával együtt a szárítóba kerültek. A szárító fából készült, jól szellőző, fedett szín volt. Ha nagyobb megrendelésnek kellett eleget tegyenek, tehát a szárítólapockákra hamarabb szükség volt, akkor mihelyt annyira megszilárdultak a cserepek, hogy le lehetett azokat választani, élükre állítva fenyőágasan összerakva tovább szárították. Hogy hány cserepet készítettek egy év alatt, arra vonatkozólag nincsenek pontos adataink, azonban megfelelő munkatempóban egy személy naponta akár ezer cserepet is képes volt megformálni.

47 A szárítást követően, az égetést csak tapasztalt mester tudta elvégezni. A megszáradt cserepeket, négyszög alakú tömböt formálva, élükre állítva egymásra helyezték, és fából tüzet raktak alájuk. Az ilyen módon kialakított katlant szalmával és földdel szigetelték. Ahhoz, hogy ne repedezzenek meg a cserepek, a katlant csak fokozatosan melegítették fel. Egy-két nap múlva nagyobb tüzet raktak, majd az átégés után az égetőnyílásokat is leszigetelték, s leghamarabb egy hét után bontották szét. A gyártott cserepek méretei viszonylag szűk paramétereken belül váltakoztak. Azonban még ugyanazon műhelyek sem állítottak elő méret3. kép. A cserép készítésében használt eszközök: falapra erősített kendervászon, forma, szárítólapocka ben azonos terményeket. Átlagosan harmincnégy és harminchat centiméter között váltakozott a tetőcserepek hosszúsága, ezek szélessége pedig tizennyolc centiméter körüli volt. Vastagságuk viszont egyetlen esetben sem haladta meg a másfél centimétert. Mindezen különbségek ellenére - adott mester esetében - törvényszerű volt a cserepek formájának azonossága. A térségben gyártott tetőfedők között egyaránt fellelhetők voltak a kúpalakú, a mázas, a hódfarkú, a gömbölyű, vagy háromszög alakban végződő cserepek. Ezen túlmenően pedig a sima felületre - karcolással - felvitt díszítés, monogram, vagy egyéb felirat tette különlegessé a kész terméket. A valamilyen motívummal ellátott és a díszítetlen cserepek közti számbeli arány meglehetősen az utóbbiaknak kedvez. Ornamentika A Nyikó menti tetőcserepek díszítési gyakorlata nem tekinthető egyedinek, hiszen más tájegységek falusi épületei is megőriztek hasonló tárgyakat. Általunk ismert sóvidéki tető cserepek

48 egy hányadát ugyancsak ornamentikával láttak el. A különbözőségek készítőjük díszítési stílusából vagy éppen a kivitelezett pillanatnyi ötletből fakadnak. A17. századból datált besztercei cserepek teljes felületét stilizált növényi ornamentikával borították.

49 Szórványos ugyan, de arra is találtunk adatokat, miszerint agyagból megformált és kiégetett megkülönböztető jegyeket nyomtak a sima agyagba.

50 Attól függetlenül, hogy az egyes darabok közti különbségtevő jelek milyen (más megfogalmazott) szándékkal kerültek a tárgyak felületére, az esztétikai funkciót egyetlen esetben sem szabad szem elől téveszteni. A falusi társadalmak tárgykészletében ugyanis minden tárgynak van esztétikai rendeltetése is, melyek jelentősége egymástól eltérő mértékben érvényesül. A kézművesség egyes ágai sokszor ugyanazt az élményt, tapasztalatot igyekeznek formába önteni, a különbségeket pedig az anyag kínálta megmunkálási lehetőségek adják. A kidolgozás - akár geometriai, akár szabad vonalvezetésű mintázat - legtöbbször stilizált, a valóság egyes elemeit hangsúlyozza oly módon, hogy a rész az egész érzetét keltse a szemlélőben. Az anyag felületére rávitt dekoráció nem öncélú, hiszen a lokális társadalmakban az egyes darabok közti különbségtételt pontosan ezen informá-