Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - H. CSUKÁS GYÖRGYI: Vargha László Balaton-felvidéki kutatásai

Amíg az Akaiiban és a környező falvakban felmért épületeket a Balaton-felvidék tipikus kőépítészetének konkrét megvalósulásaiként, variációiként tanulmányozta, addig a kenései Kocsi Sándor féle kúria (a későbbi „zsindelyes csárda") épp egyediségével, környezetétől elütő voltával inspirálta további vizsgálódásokra, távolabbi analógiák keresésére. A terepszinthez alkalmazkodó Balaton-felvidéki kétszintes épületeken túl a hollókői, kalotaszegi, erdélyi távoli analógiákat is bevonta vizsgálatába, sőt az olténiai hasonló emeletes parasztházakra vonatkozóan Grigore Jonescutól és Paul Henri Stahltól kért szakmai tájékoztatást.

10 VARGHA László 1952-től Budapestre költözött, és előbb előadóként, majd 1954-től docensként az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészettörténeti Karára került. Magyar építészettörténetet adott elő, ezen kívül az építészettörténet c. tantárgy keretében az ősközösségi társadalmak építészetét, és fakultatív tárgyként népi építészetet oktatott. Népi építészetről azonban nemcsak a fakultáción esett szó, beépítette azt a magyar építészettörténeti előadásaiba is. Előadásainak témavázlataiból kitűnik, hogy a népi építészetet nem elkülönítve tárgyalta, hanem a magyar építészettörténet részeként, összekapcsolva a stílusáramlatok terjedésének kérdéskörével. Tartott előadást „A magyar népi építészet tanulságai a korszerű magyar építészet számára" címmel is az 1960/61-es félévben. Egyetemi előadásainak vázlataiból következtetni lehet színvonalas, a néprajztudomány eredményeit szintetizáló előadásaira,

11 melyeket nagy gonddal összegyűjtött rajzos és fotóanyaggal illusztrált. Bőven merített saját kutatásainak, terepmunkáinak eredményeiből, de saját rajzai mellett rengeteg publikációból saját kezűleg másolt ki rajzokat, amelyekről aztán diákat készített. A hallgatók igényét is tolmácsolva már 1952-ben javasolta a tanszék vezetőségének 1-2 hetes nyári szakmai gyakorlatok, felmérések szervezését, ami hét negyedéves hallgató részvételével már abban az évben meg is valósult.

12 A végzős hallgatók közül néhányan már ekkor bekapcsolódtak a rajzolási, szerkesztési munkákba is, amihez a támogatott témák célhitelei nyújtottak fedezetet. A nyári terepmunkákra különösen alkalmasnak bizonyult a Tudományos Diákkör, amelynek munkájában VARGHA László 1954 óta részt vett, 1956-1962 közt a TDK kari felelőseként. A népi építészet fakultáció és a Tudományos Diákkör keretében elsősorban népi építészeti, műemléki témákkal foglalkoztak, mégpedig gyakorlati okokból azokra a területekre koncentrálva, ahol VARGHA László különböző célhitelekkel támogatott kutatásokat folytatott. Akaii és a környező falvak (Udvari, Alsó-, Felső-, Kis-Dörgicse, Aszófő, Örvényes) népi építészetének olyan résztémáit adta ki feldolgozásra egy-egy hallgatónak, amelyek összességükben lehetővé tették az anyag, szerkezet, forma, funkció komplex vizsgálatát, és a műemléki helyreállításokhoz nélkülözhetetlen alapanyagot nyújtottak. (Az egyes falvaknál ismétlődő témák: műemléki, faluképi és utcaképi vizsgálatok; homlokzatok vizsgálata; egyes falvak teljes épületállományának épületanyag-, épületszerkezeti vizsgálata; egy-egy jellegzetes lakóház funkcionális vizsgálata; de készült feldolgozás a tüzelőberendezésekről valamint a bejárati ajtókról, és feldolgozták a műemléktemplomok építéstörténetét is).

13 Itt nevelődött ki az az építész generáció, amely életre szólóan eljegyezte magát a népi építkezés és műemlékvédelem ügyével, és az egyetemről kikerülve, a későbbiekben is munkakapcsolatban maradt VARGHA Lászlóval. Minthogy a hallgatók nyári szakmai gyakorlatára, a tudományos diákköri felmérésekre, kiszállásokra az egyetemnek nem volt anyagi fedezete, azt egyéb forrásokból igyekezett VARGHA László előteremteni. Az ötéves terv keretében az MTA Néprajzi Bizottsága, majd az MTA Építészettörténeti és Építészetelméleti Főbizottsága biztosított céltámogatást VARGHA László népi építészeti kutatásaihoz, amelybe bevonta a népi építészet fakultáció és a TDK munkájában résztvevő hallgatóit. Tájékozottságának, személyes kapcsolatainak köszönhetően a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályától valamint a Veszprém Megyei Tanács VB. Népművelési Osztályától is sikerült a Balaton-felvidéki felmérésekre célhitelt szereznie.

14 Emellett további lehetőségeket is igyekezett felkutatni a hallgatók nyári felméréseinek finanszírozásához, aminek beszédes bizonyítékai a gyűjteményben fennmaradt ez irányú kérvényei, levelezése.

15 „A magyar népi építészet történetinéprajzi és műszaki-építészeti vizsgálata" c. akadémiai kutatási programban Akaii telepü-