Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

MEYER, NILS: Az örökség megőrzése a hagyományos kézműves mesterséggel

8. kép. A koppenhágai Montmestergärden-ben olyan kandallókat kellett építenünk, amelyek a 16. században voltak jellemzőek Az ácsműhelyben - az éves „mesterségek napja" programhoz kapcsolódva - azzal kísérletezünk, hogy olyan épületfát állítsunk elő, amelynek megmunkálásához kézi fűrészt és baltát használtunk közvetlenül a gerendán. Nagyon időigényes ez a folyamat, de semmi kétség nem fér hozzá, hogy a létrejövő felület a modern módszerekkel készült épületfával összehasonlítva sokkal megfelelőbb. A festőműhelyben hagyományos receptek alapján összeállított festékek vannak használatban. A festék jó, olcsó és tartós, és mindig a megfelelő színárnyalatot biztosítja, amely illik a házakhoz. Amikor a felső-középosztályt reprezentáló épületegyüttest, a Koppenhágából származó 9. kép. A korai tapétanyomás eszközeinek és eljárásának rekonstrukciója Montmestgarden-t építettük, olyan technikákat próbáltunk ki, amelyeket gyakorlatilag már nem használnak. Ez a komplexum a legutóbb felépített épületek közé tartozik Den Garnie By-ben, és annak ellenére, hogy az épületanyag nagy része eredeti, sok részt kell rekonstrukcióként elkészíteni a múzeum kézműveseinek. Montmestgarden-ben több kandallót is kellett építeni 16. századi hagyományok alapján. A téglából épült kandallók elülső része stukkóval díszített. A rekonstrukció előnye ebben az esetben az, hogy ezek a tüzelők használhatók! A rokokó stílusú szalonok némelyikében a falat tapéta borította, amely a korszakban újdonságnak számított. Jelenleg azzal foglalkozunk, hogy azokat az eljárásokat és eszközöket rekonstruáljuk, amelyek a korai tapétanyomás korszakában jellemzőek voltak. Ezáltal olyan tapétákat tudunk készíteni, amelyek pontos másai a megmaradt és felfedezett daraboknak - a látogatóknak pedig lehetősége nyílik arra, hogy olyan mesterség szemtanúi legyenek, amely többé már nem él. Ez a pár példa csak ízelítő a sok kézműves mesterség közül, amelyek hozzájárulnak Den Garnie By megőrzéséhez és egységéhez. A pusztulás megállításának érdekében a hitelességhez való ragaszkodás ilyen módszerekkel történő kiépítése során érdekes kérdések merülnek fel. A múzeumnak feladata-e a nyersanyag termelése és kezelése, hogy a hitelességet fenntartsuk? Nekünk magunknak kell-e gondoskodni agyaggödörről, téglaégetőről erdőről és fűrészmalomról, műhelyekről, amelyekben a festéshez szükséges anyagokat állítjuk elő stb., mindezt azért, mert már nehézségeink vannak azon a területen is, hogy hiteles rekonstrukcióhoz használható nyersanyagot szerezzünk? Meddig mennek el a szabadtéri múzeumok, hogy fenntartsák a hitelesség ezen formáját? Izgalmasnak találnám, ha szabadtéri múzeumok más intézményekkel közösen történetileg hiteles műhelyeket alakítanának ki, ahol a jó szaktudás mellett nyersanyagot is termelnek - nem csak azért, mert megpróbáljuk minél erőteljesebben érvényesíteni a folyamatos hitelességet, hanem azért is, mert ez kitűnően kommunikálható a látogatók számára.