Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

MEYER, NILS: Az örökség megőrzése a hagyományos kézműves mesterséggel

8. kép. A koppenhágai Montmestergärden-ben olyan kandallókat kellett építenünk, amelyek a 16. században voltak jellemzőek Az ácsműhelyben - az éves „mesterségek napja" programhoz kapcsolódva - azzal kísér­letezünk, hogy olyan épületfát állítsunk elő, amelynek megmunkálásához kézi fűrészt és baltát használtunk közvetlenül a gerendán. Nagyon időigényes ez a folyamat, de semmi kétség nem fér hozzá, hogy a létrejövő felület a modern módszerekkel készült épületfával összehasonlítva sokkal megfelelőbb. A festőműhelyben hagyományos receptek alapján összeállított festékek vannak haszná­latban. A festék jó, olcsó és tartós, és mindig a megfelelő színárnyalatot biztosítja, amely illik a házakhoz. Amikor a felső-középosztályt reprezentáló épületegyüttest, a Koppenhágából származó 9. kép. A korai tapétanyomás eszközeinek és eljárásának rekonstrukciója Montmestgarden-t építettük, olyan techniká­kat próbáltunk ki, amelyeket gyakorlatilag már nem használnak. Ez a komplexum a leg­utóbb felépített épületek közé tartozik Den Garnie By-ben, és annak ellenére, hogy az épületanyag nagy része eredeti, sok részt kell rekonstrukcióként elkészíteni a múzeum kéz­műveseinek. Montmestgarden-ben több kandallót is kel­lett építeni 16. századi hagyományok alapján. A téglából épült kandallók elülső része stukkóval díszített. A rekonstrukció előnye ebben az eset­ben az, hogy ezek a tüzelők használhatók! A rokokó stílusú szalonok némelyikében a falat tapéta borította, amely a korszakban új­donságnak számított. Jelenleg azzal foglalko­zunk, hogy azokat az eljárásokat és eszközöket rekonstruáljuk, amelyek a korai tapétanyomás korszakában jellemzőek voltak. Ezáltal olyan ta­pétákat tudunk készíteni, amelyek pontos másai a megmaradt és felfedezett daraboknak - a láto­gatóknak pedig lehetősége nyílik arra, hogy olyan mesterség szemtanúi legyenek, amely töb­bé már nem él. Ez a pár példa csak ízelítő a sok kézműves mesterség közül, amelyek hozzájárulnak Den Garnie By megőrzéséhez és egységéhez. A pusztulás megállításának érdekében a hiteles­séghez való ragaszkodás ilyen módszerekkel történő kiépítése során érdekes kérdések me­rülnek fel. A múzeumnak feladata-e a nyers­anyag termelése és kezelése, hogy a hitelessé­get fenntartsuk? Nekünk magunknak kell-e gondoskodni agyaggödörről, téglaégetőről ­erdőről és fűrészmalomról, műhelyekről, ame­lyekben a festéshez szükséges anyagokat állít­juk elő stb., mindezt azért, mert már nehézsé­geink vannak azon a területen is, hogy hiteles rekonstrukcióhoz használható nyersanyagot szerezzünk? Meddig mennek el a szabadtéri múzeumok, hogy fenntartsák a hitelesség ezen formáját? Izgalmasnak találnám, ha szabadtéri múze­umok más intézményekkel közösen történeti­leg hiteles műhelyeket alakítanának ki, ahol a jó szaktudás mellett nyersanyagot is termelnek - nem csak azért, mert megpróbáljuk minél erőteljesebben érvényesíteni a folyamatos hi­telességet, hanem azért is, mert ez kitűnően kommunikálható a látogatók számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom