Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

MEYER, NILS: Az örökség megőrzése a hagyományos kézműves mesterséggel

2. kép. A szabadtéri múzeumok eredeti anyagarányát mutató grafikon 3. kép. A „test" és a „bőr" modellje Az épületek romlása Ha egy grafikont rajzolunk, amely az eredeti anyagmennyiséget jelöli egy időtengelyen, akkor a görbénk állandó esést fog mutatni. Egy bizonyos ideig tartó, jól végzett megőrzés után a görbe kiegyenesedik, de továbbra is csökkenő értékeket produkál. Nem változtathatjuk meg ezt a helyzetet, de minden tőlünk telhetőt megtehetünk, hogy minél többet megőrizzünk, és kihasználjuk a forrásainkat, ahol az időjárás elleni küzdelem nem reménytelen. Az éghajlat és a kártevők tönkreteszik az épületet: kívülről és belülről, alulról és felülről támadnak. Felülről, mert a nap, az eső és a hó pusztítja a tetőszerkezetet, lassan, de biztosan. Tulajdonképpen ez a tető lényege: hogy az éghajlati tényezőket elviselje, hogy feláldozza magát azért, hogy az alatta lévő épületet megvédje. Alulról azért, mert a föld sokszor nedves, és az emelkedő talajvíz sokszor az alapozásnál gyülemlik fel. A kár mérséklésére modern alapozó és nedvesség-visszatartó eljárásokkal védekezhetünk, de az alapozásnál bekövetkezett problémák mindig túl fognak terjedni a közvetlenül a tető alatt található részekre is. Kívülről pedig azért, mert a homlokzatok hasonló helyzetben vannak, mint a tető - bár sokkal kisebb mértékben. Állandó romlás várható, bár ezt lassíthatja néhány réteg: mész, festék stb. Belülről pedig azért adódnak problémák, mert nem mindig sikerül stabil és megőrzésre alkalmas belső környezeti tényezőket kialakítani, innen következik a kártevők megjelenése is. Ezt azonban meg tudjuk előzni. A múzeumban megfelelő klíma kialakításával a kártevők elkerülhetők, és a belső részek pusztulása minimumra csökkenthető. A látogatók, - akiket mi magunk hívunk meg - hatására néhanapján szükség van a padló rendbetételére. A „test" Mindez a folyamat érzékeltethető egy modellel, amelyben az épületet olyan élő organizmusnak tekintjük, amelynek a levedlett bőrt le kell dobnia magáról - a bőr elhasznált, és cserére szorul, hogy az új megvédje az ép testet. Megfelelő védelemmel fenntartható az eredeti mag egy változó külsővel. Den Garnie By-ban kétféle módszerrel harcolunk az ellen, hogy épületeink napról-napra kevésbé hitelessé váljanak. 1. Minden újraépítési és restaurálási folyamatban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél több eredeti elemet megóvjunk - hogy fenntartsuk az anyagi hitelességet, amennyire lehetséges. A felületek kezelésekor nemcsak azzal számolunk, hogy hogyan fog kinézni az adott objektum, de arra is, meddig fog tartani, és hogy meg tudjuk-e óvni az alatta lévő réteget. 4. kép. A kömúves részleg történetileg hiteles oltott meszet és habarcsot állít elő