Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SÁRI ZSOLT: A Hangya szövetkezet mintafaluja - Tordas
gyakorlatuknak megfelelően Martonvásárára vitték, és az ottani vásáron értékesítették. így jelen voltak a piacokon és vásárokon egyaránt, megőrizték hagyományos életmódjuk egy fontos szegmensét, a kereskedelem hagyományos formáját is. A mintagazdaság tehenészetében magyar tarka, telivér szimmentháli fajtákat tenyésztettek. A helyi gazdák között évente tizennyolcat kiosztottak részletfizetési kedvezménnyel. A sertéstenyésztés területén berkshire-i tenyészkocákat neveltek, ezek közül is többet kiosztottak a helyi gazdák között 10 havi részletre 4%-os kamattal. Az állattenyésztésben is több fejlesztést hajtottak végre egy-két év alatt. Ennek állomásai voltak: az apaállattartás fejlesztése, a takarmányozás, a szakszerű állatápolás, a tervezett hizlalás, törzs-tehenészet létrehozása és a baromfitenyésztés modernizálása. A mintagazdaságban állatorvosok is dolgoztak, akik nemcsak a telepen végeztek munkát, hanem a településen is. A Hangya Szövetkezet a mintagazdaság területén két épülettípust is felépített. Ezek mellett további lakóház terveket is készítettek, amelyek segítségével szerették volna Tördason az építkezési hajlandóságot és intenzitást fokozni. POMOGÁTS József építészt kérték fel a tervezésre. Ezeket a terveket ingyen adták át a gazdáknak, valamint a saját tervrajzokat is ingyen felülvizsgálták. A lakóházak tervezésénél figyelembe vették a tordasi, jellegzetes lakóháztípusokat. Ahogy maga a Szövetkezet is megfogalmazta: „Közben hozzáfogtunk a falu tervbe vett építkezéseinek megtervezéséhez - az ősi formák és tapasztalatok lehető betartásával. Ez utóbbiakat nem tudjuk eléggé kiemelni, mert a tömegházaktól mindenképen tartózkodni akartunk. POMOGÁTS József tervezőnk elé a következő feladatot tűztük: „Feltétlenül korszerű, tehát alkalmas, egészséges, ízléses lakhelyet kell tervezni. Megvalósítását csak úgy lehet elérni, ha a helyi adottságokat figyelembe vesszük. Világos, hogy az évszázadok folyamán kialakult, meglévő falut a földszínéről eltörölni nem lehet csak azért, hogy teljesen új házakat építsünk. Tehát kötve vagyunk a meglévő adottságokhoz. Ez a feladatot kétszeresen megnehezíti. Olyan terveket kell készítenünk mégis, melyek a meglévő adottságokhoz zökkenő nélkül beilleszthetők és a további építkezésnél vagy átalakításoknál terveink s a fejlődés alapjai lehetnek." 5 Négy alaptípust terveztek meg, amelyekhez több altípus is csatlakozott. A terveket a Gazdakörben a helyieknek is bemutatták, többször megvitatták. A Hangya az építkezésekhez kedvezményes építőanyagot is biztosított a vállalkozó gazdáknak. A falusiak anyagi helyzete miatt azonban így is nehézkes volt az építkezések beindítása. A mintagazdaság létrehozása előtti években (1935-39) az éves építkezések száma 1-5 volt, 1940-4l-ben 11 és 13, aztán a háborús helyzet miatt ez a szám visszaállt a korábbiak mértékéhez. Az 1940/41-es évben az építkezések számában benne van a mintatelepi építkezés is, ezért a gazdák építkezése ennél valamivel alacsonyabb volt. A következőkben felvázolt típustervek alkották a Hangya Szövetkezet házterveit, amelyek azonban már nem valósultak meg az elképzelt és tervezett mértékben. A mintatelepi épületek mellett a településen mindössze egykét lakóház építésénél használták föl ezeket a terveket. I. alaptípus, 1. megoldás - A Tordason lévő házak legnagyobb része e szerint az elrendezés szerint épült, ún. tornácos hosszúház, - alaprajzi beosztás: szoba-konyha-szobakamra-nyári konyha, alapterülete 95-120 m 2 , tervezett költsége 10-15 000 pengő (17-18. kép). 17-18. kép. In: Wünscher F. 1941. 336-337.
