Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"

A bindoláskor görbeárral, bindolóánal, gör­be tűvel és háromszálas kenderfonállal öltöt­ték össze a két anyagot. A foglaló talpbélés anyagának szálkás rostúnak kell lennie, hogy a varrástól ne szakadjon el a bőr. Az öltéseknek a talp szélén egymástól 1-1,5 cm távolságra kell lennie. Az orr-résznél ebben az esetben is vigyázni kellett, itt a ráncoknál láncöltéssel ha­ladtak tovább, amit a suszterkalapáccsal meg is kalapáltak. Ahogy varrták körbe a talpat, úgy szedték ki a felsőbőrt rögzítő szegeket is. A bindolásról a ragasztásra az 1940-es évek közepe táján tértek át, minőségi különbséget azonban nem jelent az új technika alkalmazá­sa, egyetlen előnye, hogy sokkal rövidebb ide­ig tart, mint a varrás. Abban az időben már volt megfelelő erősségű ragasztó, és a jobb ha­tás érdekében présben tovább nyomták a csiz­mát. 13. kép. Bindolás, 2005. október Amikor a kaptafára dolgozzák a felsőbőrt, akkor a csizmát fejjel lefelé támasztják meg, ehhez a kloforc nevű üllőt használják, illetve ezzel egy időben lábszíjjal 47 fogatják le a láb­belit, ez utóbbit mindenki magának készíti egy hosszú bőrcsíkból. Rámázás A következő fontos mozzanata a csizma­készítésnek a rámázás. 48 A 1,5 cm széles bőr­csíkot, az erősítő és díszítő funkcióval rendel­kező rámát krupponból vágják le, majd víz­ben rövid ideig puhítják. Leélezik az oldalát, hogy illeszkedjen, majd faszeggel felszegezik a bindolt részre, a kantvonal 49 mellé belülről - a kantvonal a kaptafa szélénél futó körvo­nal. A faszegek helyét szegzőárral előre ki­lyukasztják, - bár ez a csizmadiáknál koráb­ban nem volt mindenüttbevett eljárás -, a kör keresztmetszetű lyukba a négyzet kereszt­metszetű faszeg beledagadva nagyon erős tartást biztosít. így a faszeg fogja a talpbélést, a rámát, és a felsőbőrt. 14. kép. Rámázás, 2005. október A ma használt osztrák gyártmányú faszeget Békéscsabán szerzik be, 50 többféle méretben. Ezek közül a 3-as a legkisebb, ezt rámaszeg­nek is hívják, utána következik a női cipőhöz és a férfi csizmához való szeg. Korábban a szá­mozás alapján megkülönböztettek 4, 6, 8, 10, 12-es faszegeket is. A faszeget keményfából, leginkább bükkfából készítik, rossz minőségű fa nem tartaná meg a lábbelit. Általában bok­szos dobozban, alacsony fadobozban tárolták, ma konzervdobozban, műanyag tégelybe rak­va találjuk a pangli tetején. Talpközkitöltés, talpalás 51 Mielőtt a csizma talpat kapna, ki kell tölte­ni a magasságot, erre a célra egykor hulladék anyagot használtak, 2-3 réteg erős, vékony bőrt, amit glengerősítőnek, glengstikknek 52 hív­tak. Bőrön kívül építettek még a talpba hor­spontnak nevezett vékony falemezt is. Speciá­lis eset volt, amikor „csikorgó" csizmát rendel­tek a csizmadiamestertől, ilyenkor színével összeborított bőrt tettek a talp és a talpbélés közé. Mivel ma már nincsenek ilyen minőségű bőrök, a táncosoknak készülő csizmákba acél­lágyékot építenek. Ez azért fontos, hogy a csiz­ma a használat során ne rogyjon le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom