Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"

7. kép. Vászon szabása a Marsi-műhelyben, 2005. október 8. kép. Sámfázás maszárat. Papír

42 is lehetett a szárkeménység, ilyenkor megkenték csirizzel a bőrt is és a papírt is, majd ráfordították a bélést a keménységre. Ebben az esetben a folyamat úgy módosul, hogy mielőtt beleteszik a keménységet a szárba, hátul összevarrják azt. Készült még bőrkaplis vagy branzolkaplis csizma is (a tiszti csizmák) marhabőrrel keményítve, ezt azonban rendkívül nehéz volt kifordítani, ezért előtte meg kellett egy kicsit áztatni. A fordításhoz semmilyen eszközt nem használtak. Sámfázás A következő lépés az, mikor a kész felsőrészt, amelyben a csiriz még nem száradt meg, a sámfára helyezik, hogy formára száradjon. Megfelelő méretre állítják az egyébként négy részből álló, a csizmaszár formáját visszaadó sámfát, ehhez sámfaéket - csaptatót - használnak, és a sámfát addig spanolják, amíg a vásárló lábméretéhez nem igazodik. Nyáron a napon, télen a kályha, kemence mellett szárították a kisámfázott csizmát. A kemence, kályha mellett a száradáshoz elég volt egy éjszaka, ellenkező esetben két-három napra is szükség volt, hogy a csizma megfelelő módon megszáradjon. Mielőtt a csizma a kaptafára kerül, a sámfát el kell távolítani belőle. Sámfából több méret is található a műhelyben, ezek közül - a Marsi János által is használt - egyenes sámfáknál nincsen külön női és férfi lábra való forma. Kéregkészítés

43 A sarokkérget és az orrmerevítőt a kisámfázott csizma fejrészébe helyezik. A kérget korábban horspontnak nevezett vékony falapokból készítették,

44 ma már krupponból. Az előbbiből öt-hat sort összeragasztottak, majd a széleket elvékonyították. A még sámfán lévő felsőrészt lekenik ragasztóval, majd szikkadás után beleillesztik a kérget, suszterkalapáccsal lekalapálják, és a bélést rásimítják. Ilyenkor kézi varrással meg is erősítik ezt a részt, azért, hogy később a mozgás miatt ne mozduljon el a kéreg. A két tűvel végzett kéregvarráshoz árral ki kell lyukasztani a bőrt, ekkor az árra bőr alátétet tesznek, hogy ne látszódjon lyukasztás után az ár nyelének a helye. A talpkéreg bevarrása után következik az orrmerevítő ragasztása, ez a lábat is védi, és formát is ad a csizmának. Ezt már előzetesen bekenik ragasztóval, hogy még merevebb legyen, és a három réteget elcsúsztatva helyezik az orrba, hogy kívülről a csizma felülete sima maradjon. A kapunak is nevezett orrmerevítő régebben bőr vagy papír volt, újabban már vászon. Oldalerősítéket

45 helyeznek a fejbe, ezt az orrmerevítőnek minden esetben fednie kell, a kéregnek pedig eddig el kell érnie. Merevítőnek ide manapság már ragasztóval impregnált, vasalt vásznat használnak.