Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BÁLINT JÁNOS: Kovácsmunkák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegységében

20. ábra. Gyöngyös, Zalka u. lakóház, ajtó zsanér (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) 21. ábra. Gyöngyös, Zalka u. lakóház, ajtó zsanér (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) 22. ábra. Tokaji lakóház, bejárati ajtó zsanér (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) ációs lehetőségeit a mesterek messzemenően ki is használták. Fantáziadús formavilág jelenik meg a Felföldi mezőváros tájegység kilenc lakóházának ajtajainak A legegyszerűbbek a lapítással díszített pántok melyeknek kikerekített lágy vonalai lándzsahegyben végződnek. Ezt a formát tették díszesebbé behasítással, lekerekítésekkel. A vertikális zsanérok legnagyszerűbb darabjai a madarakra emlékeztető formákat megjelenítő alkotások (20-21., 48. ábra). Minden ajtólaphoz 2-2 db pántot alkalmaztak, melyek egy feszítővas segítségével - a betörők kedvenc megoldása - könnyedén akaszthatók ki a helyükből, a forgóvasból. Ezt a veszélyt úgy hárították el, hogy 3-3 db pántot szereltek fel az ajtólapokra, de a középsőnél a 23. ábra. Tokaj lakóház, ajtó zsanér (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) pipát (forgóvasat) fordítva, lefelé néző szárral ütötték be az ajtófélfába, így az megakadályozta az ajtó kiemelését. Ugyanezen célból alkalmaztak az ajtólap felső széle fölé, az ajtótokra épített vízvetőre szerelt laposvas erősítéseket is. Kifeszítés ellen az ajtólapokat besüllyesztették a tokba, így az egy síkban kialakított szerkezet nehezítette, lehetetlenné tette a feszítővas megtámasztását. Az ablakok vasalatai, a „V" alakú sarokvasak, valamint a „Z"-t formázó forgópánt lemezből készült, mint a pipa (forgóvas) alátámasztása is. A funkció, az anyag itt kevesebb teret kínált a díszítésre, de egy épületen belül így is 4-5 formaváltozat jelent meg. A forgóvasak mindig egyszerűek. Ezeknél csak a funkcióra, stabilitásra koncentrált a kovácsmester. A pántokat gyakran díszítették hajlítással, bevágásokkal, vonalszerű, vagy célszerszámmal készült csillag alakú beütésekkel. A legszebb kovácsmunkák a kandallók tartóvasainál láthatóak. A hajlított, csavart, négyzetes tartó- „oszlopok" különleges hangulatot nyújtanak. A leglátványosabb megoldás, mikor a tartóvas közepén 10-15 cm hosszban két oldalról négy részre átvágják a négyzetvasat, majd izzásig feltüzesítve megcsavarják, és a két végét addig ütik, míg a szétvágott és megcsavart középrész kigömbölyödik, „kosarat" alkot. A zár címszó alatt minden olyan szerkezet értendő melynek feladata egy nyílás rögzítése, zárása, a behatolás meggátolása. Legegyszerűbb formája a rigli (félfordító) a kifelé nyíló kétszárnyú ablakok belső rögzítésére szolgál (27. ábra). Készülhetett egyszerű kovácsolt vasból, a 19. század végétől esztergályozott rézgombbal díszítve. A fent említett ablakok belső szárnyaihoz olyan félfordítót készítettek, mely egyszerre mind a két szárnyat rögzítette.