Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

árulták.

67 Hozzá kell tennünk, hogy a hombárkészítés külön szakmává vált, mint ahogy a hombárszállítás is. Ezeknek az embereknek „...volt hozzávaló készségük: emelők, szállítóeszközök." Kerekeken húzatták. „A vesszőhombárok először zsindelyesek voltak... Voltak olyan vesszőhombárok is, amelyek nem téglacsomón nyugodtak, hanem földbe ásott oszlopokon. Az egymással szemben lévő oszlopokat gerendákkal összekötötték s azon feküdt a hombár. " A Kardoskúton talált egyik vesszőhombárt így írta le: „A két 415-ös nagygerendán 4 db. 4/4es kisgerenda feküdt keresztben. A kisgerendába egy-egy 2/3-as függőleges oszlopot csapoltak. Az oszlopokat két 4/4-es gerenda fogta össze. A gerendák tetejére egy-egy 2/4-es kisgerendát fektettek. A hombár hosszúsága 485, szélessége 185 és magassága 160 cm volt. A vázba illesztették bele a függőleges, kar vastagságú husángokat, melyeket fűzfavesszővel befontak. A vesszőfal kívülbelül tapasztott, fehérre meszelt és kékkel elhúzott volt. A hombár fenekét kipadolták. Az udvarra néző oldalán volt az ajtaja, kulcsos záiral, az ajtó alján macskalyukkal. A 150 cm magas nyeregtetőt kézi cseréppel fedték. A gerincén koporsódeszka lapult. A két végét deszka zárta le, végeit vízvetődeszka védte az esőtől. Két oldalán az eresz alatt galambdúc húzódott végig. A hombár belső mérete: 475x165 cm. Az ajtótól jobbrabalra a hombár mindkét oldalán egy-egy függőleges oszlop állt. A középen lévő nútolásba (árkolás ba ) illesztették be a fiókdeszkákat, amelyek a hombárt két fiókra osztották. " A vályoghombár fenekét gyakran deszkából készítették. „Ilyenkor a föld és a deszkapadló közötti üreget nem tömték be földdel, hanem üresen hagyták és az üreg falain szellőzőnyílást hagytak. " Itt baromfit, elsősorban tyúkokat és süldőket tartottak. Egy 1914-ben, nagy méretű vályogból épült hombár hossza 315, szélessége 196, magassága 230 cm. volt. Cseréppel fedték, a gerincére zsindelyt raktak. Egy fiókos, nyeregtetős volt. A szelement kecskeláb tartotta.

68 Hozzá tesszük, hogy ezek a hombárok általában 4-5 fiókra voltak osztva. A középső, elkülönített előtér volt, ahol a gabonás lapátot és a cirokseprűt, valamint az üres vödröt, vékát, üres zsákokat tartották. Jobbra és balra a teret vagy hosszában középen még megosztották, így összesen 5, vagy az egyik oldalt megosztva, a másikat osztatlanul hagyva 4 fiókot alakítottak ki. Magukat a fiókokat is gyakran hombárnak hívták. Ezekben az életösházakban a különböző szemes terményeket ömlesztve tárolták. Voltak hombárok, amelyekben 130-150 q, a nagyobbakban akár 300 q gabona is elfért. A hombárt faoszlop vázba csapolt, ritkábban szögelt deszkából is építették. * A tanyaházakban lévő kamrákról itt csak említést tettünk, a levéltári dokumentumok szerint, a becsükben talált leírások alapján. Ezekről egy következő tanulmányunkban, ott számolunk be részletesen, ahol a szállásokon, tanyákon lévő lakóépületeket vizsgáljuk. Ezek ugyanis az egy fedél alatt lévő többosztatú házak elválaszthatatlan részei, többnyire a harmadik, sokadik helyiségei, amelyek vagy közvetlenül a konyhából nyíltak, vagy az udvarról. PÁLL István (1989) a több célú tárolóépületek között beszélt a kamrákról, deszkafalú kamrákról, amelyek a gabonatároló építményekkel hozhatók kapcsolatban. Hódmezővásárhely bel- és külterületén általánosan elterjedt volt, hogy a gabona tárolására szolgáló padláson, de még inkább a kamrában többfiókos belső hombárt építettek faoszlopra csapolt, szögelt deszkákból. Volt olyan pusztai tanya, ahol a fiókos-kamrát a tanyaház elejének féltető alatti berakásával alakították ki. NAGY Gyula a pusztai gyűjtéséről így számolt be: „A kamra belső felében 2-3 fiókot készítettek, míg a külső felét kamránk használták. A mestergerendához 3 függőleges gerendát erősítettek, amelyek közül kettő a fal mellett állt. Ugyanenynyi gerenda volt a kamra hátsó falánál is. A fenekét kipadolták, sokszor alatta üreg volt, hogy a macska, kutya az egérhez hozzáférjen. Középen fölig bedeszkázták, két oldalát is deszkázták, de nem fölig. Elöl a fiókdeszkákat kiszedhették. A fiókokat hombárnak is hívták. Az ajtóval szemben, a hátsó falon egy keskeny szellőzőnyílás is volt. "

69 A fiókokból suberral, vagyis eresztővel, zsilipes lefolyóval engedték ki a gabonát. NAGY Gyula leírta a földes kamra belsejének beosztását, a benne talált eszközöket is. „A jobb sarokban a fiókgerendához erősítve a kenyértartó csüngött. A kamra másik sarkában a zsáktartót erősítették fel... A belső fiókok középső oszlopain subák csüngtek. Az ajtó mögötti sarokban egy hosszabb X-lábú asztal állott, rajta