Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

hosszúságuk 3-7 öl között váltakozott, a szé­lességük átlagban 2 öl körül járt. Fából ácsolt, vesszőből font, vagy vályogból (föld) épült, lá­bakra emelt, többnyire tetőzettel ellátott, be­lől a gabonafélék elkülönítésére rekeszekre osztott épületek voltak. Az életeskasok jóval kisebb, minden esetben vesszőből font tárolók voltak. Valószínű, hogy ezeket is lábakra állít­hatták, legalábbis arra utal a máig megmaradt néhány életeskas, amelyeket magunk láttunk a vásárhelyi határban. (Csakhogy ezek a 19. szá­zad második felében készültek (!), betapasztot­ták és ma már hombárnak, górénak nevezik.) Ezek a gabonatároló építmények a város­ban is előfordultak: „Életes Házat fenyő fá­ból", és 40 köblös „Életes Kast" becsültek. A szállástanyákon becsült életesházak és életeskasok összefoglaló táblázata Megnevezésük Számuk A 375 szállás %-a Az 50 életesház %-a Össz. áruk Egy átlag ára Élctes-Ház 45 12,00 90,00 4836 ft. 107 ft. 4xr. (10. és 500 ft. között váltakoztak.) Kettős életes ház (deszkával padolva.) 1 0,26 2,00 85 ft. 85 ft. Erdő háti életes ház (kis) 1 0,26 2,00 28 ft. 28 ft. Élet tartó Föld Ház 1 0,26 2,00 10 ft. 10 fr. Életes ház őt rekeszes (kő oszlopokra.) I 0,26 2,00 370 ft. 370. ft. Fél Életes ház 1 0,26 2,00 160 ft. 160 ft. Összesen 50 13,33 100,00 5489 ft. 109. ft. 7 xr. Életeskasok Életes Kas (rosz, ótska.) 6 1,60 75,00 1 1 ft. 6 xr. 11. ft. 6 xr. Életes Kas-Szénás Kert 1 0,26 12,50 ­­Életes kas (2 rekeszti, fonott; h: 4 ", sz: 1 " öl.) 1 0,26 12,50 60 ft. 60 ft. Összesen 8 2,13 100,00 ­­1.2.5. Csűr és góré PALL István tanulmányában a vizsgált al­földi területen a csűrről azt írta, hogy „...a né­met telepesek szerepét mutatja a csűrök elterjesz­tésében. " Ezek „... állványos, lábas és falas" épí­tésűek voltak. „Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a lábas csűrök tégla- és kőoszlopos példányait, va­lamint a harmadik típusba sorolt csűrök zömét nagybirtokosok birtokolták, míg faoszlopos csű­röket adózóknál is számba vettek. " 42 Vásárhely nagy határában nem voltak né­met telepesek, nem véletlen, hogy a helyi job­bágyság, majd parasztság körében ez az épü­lettípus nem is terjedhetett el, nem voltjellem­ző vidékünk népi építészetére. Mint kertész építmény már kapcsolatba hozható a német aj­kú telepesekkel. A határunk néhány helyén érintkezett a Károlyi uradalommal, elsősorban Sámson esetében. Itt jelentős kertészkedés is folyt, csűrökre szükségük volt, és nem kizárt, hogy a bajor serfőző mesterekkel, iparosokkal, illetve Békés vármegyében, például Csabacsűd környékén letelepített földművelő németség­gel együtt közülük az uradalom is alkalmazott néhány családot, akik ezt az építkezést a ma­jorsági gazdálkodás során meghonosították. Csűrből nem is becsültek egynél többet; va­lószínű ez is góré lehetett, erre utal a benne tá­rolt kukorica. A góré, „kukoritza góré" elneve­zés a becsüjegyzőkönyvekben 1838. május 30­án jelent meg először, tehát a vizsgált korszak végén, és a forradalmat követő nagy tanyá­sodási hullám során gyorsan elszaporodtak, majd kiszorították az életesházat, életeskast és granáriumot. A góré megjelenése a gabonater­melés fellendülése mellett a kukoricatermelés fejlődését is példázza. PÁLL István így fogalmazott: „A kukorica­tárolók közül mind a sövényből font, mind pedig a léces oldalú gór ék és kasok megtalálhatók voltakf... j

Next

/
Oldalképek
Tartalom