Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

TÓTH BOGLÁRKA: A csíkmenasági Adorján-ház

falu neve (Menassagh), ekkor a 25 denáros adólistán 67 kapuval jegyezték fel. 9 1850-ben a falu lakossága - Menaságújfaluval és Pottyonddal együtt - 1829 fő (Menaságon 1056, Újfaluban 384 és Pottyondban 389 fő; ebből 1731 magyar, 79 román és 19 cigány), a 19-20. század fordulóján 2200 fő fölötti, 1930­ban 1989 fő, a legutolsó, 2002. évi népszámlá­láskor a három helyiségben összesen 1237 fő (Menaságon 702, Újfaluban 282 és Pottyond­ban 253 fő). 10 Menaság hat másik csíkszéki faluval közö­sen Negyedfélmegye Havasa közbirtokosságát hozta létre, mely 1620 körül rendtartást készí­tett a közösen bírt havasok és erdők használa­táról, vagyis a legelők, kaszálók használatáról, illetve a fakivágásról, -feldolgozásról és ­kereskedésről. 11 A falu lakói az 1700-as években feltételez­hetően állattartással, fakitermeléssel és fa­megmunkálással foglalkoztak, mint általában Csíkban. A 18-19. század fordulóján terjed el a szemtermelés. 12 ENDES Miklós a 20. század eleji Menaság zab- és kendertermelését emeli ki, melyek közül utóbbiból annyit termeltek, hogy kivitelre is került. 13 Ma a lakosság fő­képp állattartásból, földművelésből és erdőki­termelésből él, városba 40-50 személy jár be dolgozni. A családok egy része még ma is álla­ti igaerőre alapozva gazdálkodik. A határ túl­nyomórészt kaszálókból áll, a gyenge termő­képességű szántóföldeken elsősorban burgo­nyát (pityóka), ezen kívül zabot, árpát, lóherét és lucernát termesztenek. Három kisebb és egy nagyobb fűrésztelep működik a faluban. 14 A menasági Adorján család tagjai a 16. szá­zad második felétől székely lófőként, primipil­iusként szerepelnek az írott forrásokban. 15 A család az évszázadok folyamán több ágra sza­kadt, az Adorján-ház a család lófő-ágának la­kóháza volt feltehetően az ősi telken. A ház födémgerendáin olvasható két évszámos fel­irat, valamint a fedett nagykapu felirata segít­ségével a család tagjait napjainktól a 18. szá­zad második feléig lehet visszakövetni az 1717-től kezdődő anyakönyvek, és a családtag­ok visszaemlékezése alapján. 16 Adorján Imre (sz. 1756-ban vagy 1768-ban), Alcsík őrmeste­re feleségével, Miklós Annával 1797-ben házat épített - az anyakönyvek szerint - egyetlen gyermekük, Imre születése után egy évvel. 17 Fiuk 1828-ban nagykaput emelt a ház elé, majd 1835-ben feleségével, Fazakas Therezsi­ával „újraépítette" a házat. A családi hagyo­mány szerint a fiatalabb Adorján Imrét a templomot körítő falon belül temették el, eszerint az egyház támogatója vagy megyebíró (az egyházi tanács vezetője) lehetett. Legidő­sebb fiuk, szintén Adorján Imre (sz. 1827.), 1848-as szabadságharcos volt. Miután Kolozs­váron elvégezte a jogot, a somlyói líceumban tanított. 18 A házat legfiatalabb fiuk, Elek (sz. 1842.), majd az ő legfiatalabb fia, Ignác (sz. 1886.) örökölte. A telek fekvése és az egykori udvar Az Adorján-telek ma Csíkmenaság Közép­szeg nevű tízesében, a főútra merőleges, Taploca-patak felé vezető mellékutca (Iskola utca) mellett található (1. kép). A műemlék­ház a főúttól mintegy 200 m-re, a kelet-nyugat 1. kép. Csíkmenaság, a falu központi részének helyszínrajza (sz: szántóföld) irányú hosszú telek északnyugati sarkán áll. Is­merve a csíkmenasági és hozzá igen hasonló kászoni ősi telekosztási szokásokat, 19 valamint a családban élő hagyományt, feltételezhetjük, hogy az Adorján család őstelke eredetileg a háztól a főútig húzódott. Erre utal, hogy a mellékutcát valamikor Adorján utcának ne­vezték, továbbá, hogy a háztól északkeletre fekvő szomszédos ház, valamint keletre, a főút mellett fekvő ház hajdanán, és részint ma is az Adorján család tulajdonában volt, illetve van. 20 A lakóház bejárata délre, északi, hátsó ol­dala a mellékutcára, és díszített, nyugati oldal­homlokzata a mellékutcából kiszélesedő ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom