Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

94b. kép. Mv. Szekeres u. 3. A 2005. évi átalakítás előtt 94c. kép. A 2005-ben átalakított Mv. Szekeres u. 3., valamint Szekeres u. 5. nyílásritmussal. Az ablakokat még 2004 elején is sima vakolat-keretezés övezte; a terven azonban jóval gazdagabb a nyílások körüli vakolatdísz: húzott, profilos keretezés, vízszintes, tagolt szemöldök vakolattükrös frízzel, valamint kicsi lizénák között szintén vakolattükrös a parapet tagolt könyöklővel. A homlokzaton még láthatók a sima, vakolt sávként kialakított főpárkány és az azt tartó lizénák. A patinás megjelenésű, javításra szoruló, két traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja kissé eltért a terven jelölttől. Kilenc rekeszből állt: a középső kettős vakzsalugátert két oldalról gérbéllés, fekvő fenyőminta, egyes vakzsalugáter és legyező fogta közre. A napsugármotívum két hegyesszögében szintén egyegy legyezőt alakítottak ki a tervezett, ferde lécezés helyett; közepére az archaikus, kör alakú, szegett szellőzőnyílás készült. Alattuk a profilos deszkakonzolok már nem tartottak esővető deszkát. A tetőt szalagcserép födi (94b. kép). A lakóház külsejét 2004-2005 folyamán teljesen fölújították, melynek során éppen a múlthoz kapcsoló patinájától fosztották meg. A tetőhéjalást átforgatták; a homlokzatot teljesen lesimítva vakolták újra; új nyílászárókat kapott: az utcai homlokzaton az eredeti méretű nyílásokba stílusidegen, osztás nélküli, hőszigetelő ablakok kerültek. A napsugárdíszes oromzat is teljes egészében ropogósán új: fényes, világos fa színú, keskeny deszkákból és lécekből a korábbi mintájára ugyan, de a hagyományos plasztikusság nélkül készült (94c. kép). Az épülethez - vakolatlan téglapillérek között stílusidegen, sima bádogkapu és deszkakapu egyaránt csatlakozik. Mv. Szekeres u. 5. Szélpál-ház Törtenete: A 253 ! öles telek utcavonalának bal oldalára építtetett Szélpál József és neje, Tóth Rozál egy földszintes lakóházat. A kérelmet 1884. május 29-én nyújtották be képviselőjük, a jó nevű Pillich Kálmán ügyvéd által azzal, hogy „telkünkön egy befelé nyúló földszintes házat szándékozunk építeni ugy egy fás szinet, disznó olat, és árnyékszéket". A mellékelt tervet Palásti János építő látta el kézjegyével (95a-b. kép). A július 7-én kelt építési engedélyben kikötötték, hogy „miután a lakház végébe egy fásszín felállíttatik, a lakház végfala a tetőzetig téglával felfalazandónak határoztatik". A lakhatási engedélyt 1885. február 24-án nyerték el; csak a lakóházról esik szó benne, a terven jelölt melléképületek megvalósítására az Építési Törzskönyv szerint sem került sor. Magát a lakóházat a szemléző bizottság az általános kielégítő minősítésen túlmenően „kifogástalannak találta". A lakóház udvari sarkától átlós irányban, szabadon állóan - a tervezettől eltérő helyen - végül is készült egy kisméretű melléképület még az 1880-as években, amely szintén fönnáll ma is.

91 Leírása: A 8,52 m x 18,95 m alapterületű lakóház pilléres folyosójáról lehetett a klasszikus parasztház beosztása szerinti helyiségeket megközelíteni annyi eltéréssel, hogy a tornác utca felőli végét egy szoba, a túlsó végét egy kicsi konyha számára beépítették. A hagyományos helyet elfoglaló, pitvaros, szabadkéményes konyhából jobbra és balra egy-egy szoba nyílt, s e traktus negyedik helyiségét szánták a hatalmas, közel 20 m

2-es kamrának. Ez utóbbi alá pincét is terveztek poroszsüveg-boltozattal. Az utcai homlokzatot hagyományos méretű, de kései formájú ablakok 2 + 1 nyílásritmussal törik át; a két