Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

I. rész - Előkészületek az ankétra

MOLNÁR János művelődésügyi miniszterhelyettes 1965. február 22-re értekezletre hívta SZOLNOKY Lajos főigazgató-helyettest, és az illetékes érintetteket. Értesítése mellé csatolt egy tervezetet, a „Magyar Szabadtéri Néprajzi Gyüjtemény" létesítéséről. Megjegyezte még, hogy az ügy fontosságára való tekintettel, kéri a megjelenést és az anyaggal kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, előterjesztését ki-ki tegye meg. Az anyagban összesítést ad az előzményekről, az eddig megtett törekvésekről. Felsorolja, hogy a közelmúltban a Néprajzi Múzeum tárgyalásokat folytatott több társadalmi szervvel és felettes szakhatósággal. Javaslatokat sorol fel a Magyar Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásával kapcsolatos szakmai és technikai operatív kérdések megoldására. Javaslatot tesz a Gyűjteménybe kerülő népi műemléki objektumok jegyzékére. Tételes bontásban részletezi az építés első öt évére (1966-1970) szóló feladatokat, és azok költségkihatását.

62 A miniszteri értekezlet előtt, február 18-án a Néprajzi Múzeum kibővített Tudományos Tanácsa ülést tartott. SZOLNOKY Lajos ismertette az értekezlet tárgyát: A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozása. Felhívja a figyelmet, hogy „... e kérdésben most úgy kell dönteni, hogy ez végső döntés joga a múzeumnak, mert február 22-én MOLNÁR János miniszterhelyettesnél e kérdésben összehívott intézmények képviselői véglegesen döntenek." Felhívja a figyelmet, hogy alaposan fontolják meg nyilatkozatukat, és segítsék a múzeumvezetést, de az is elgondolkodtató, hogy ha most nemet mondanak, lesz-e még rá lehetőség? Vázolja a sok problémát, feladatot, nehézséget, mely a Néprajzi Múzeumra hárul. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a múzeum tudományos testülete már másfél évvel ezelőtt egyetértett a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásával. Kéri a jelenlévőket, mindezt gondolják át. Kétségtelen, óriási feladat, de ha most negatív álláspontot foglalnak el, valószínűleg egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről. FÜZES Endre hangsúlyozza, hogy most nem a terv véglegesítése a fontos, hanem a jóváhagyás, amelyet a múzeum tudományos testülete dönt el, hogy legyen vagy ne legyen szabadtéri gyűjteménye a múzeumnak. MORVAY Judit lakonikus rövidséggel válaszol, „A gyűjtemény létrehozását illetően csak igennel lehet válaszolni, mert ez elsősorban a Néprajzi Múzeum feladata." KODOLÁNYI János úgy látja „nem is szükséges az ügy iránt lelkesedést kelteni, mert látszik a jelenlévők mindegyike e mellett van, hogy a Néprajzi Múzeum vegye kezébe." SZOLNOKY Lajos összefoglalva megállapítja, a Néprajzi Múzeum szükségesnek tartja az ügy létrehozását, és ezt a álláspontot képviseli MOLNÁR János miniszterhelyettesnél tartandó értekezleten.

63 Február 22-én MOLNÁR János szobájában került sor arra a megbeszélésre, melyen a hozzászólók szinte egyöntetűen pozitívan nyilatkoztak meg. A miniszterhelyettes felkérte FÉL Editet, hogy ő is mondja el véleményét a tervezetről. FÉL Edit három tételhez kívánt szólni: 1. Hogyan lehet a szilárd építőanyagból készült épületet a hitelesség megóvásával, és minden szakigény megtartásával lebontani és újra felépíteni. 2. Véleménye szerint a fenntartás költségei nem térülnek meg a belépődíjból. 3. Aggálya van, hogy a Néprajzi Múzeum az objektumok hiteles berendezését biztosítani tudja-e. Többek között GULÁCSY Béla is válaszolt: „FÉL Edit aggályait nem szabad komolyan venni, mert az azt jelenti, hogy lemondunk a gyűjtemény létrehozásáról. MOLNÁR János javasolta, hogy szakmai kérdésbe ne menjenek bele. Felkéri FÉL Editet, hogy az elvi, szakmai kérdésekkel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait írásban terjessze elő. Végül közli, hogy az értekezlet összefoglalásától eltekint, „mert az értekezletnek nem az volt a célja, hogy döntés szülessen, hanem, hogy a Művelődésügyi Minisztérium tájékozódjon a Magyar Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménnyel kapcsolatos kérdésekben.

64 FÉL Edit MOLNÁR János felszólítására tanulmányt készített „Hozzászólás a 'Tervezet a Magyar Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létesítésérőf című javaslathoz" címmel. A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény ügye - úgy véli - összefügg a néprajzi muzeológia több kérdésével, tudományszervezeti kérdésekkel is. „Jelenleg abban a kedvező helyzetben vannak a néprajzosok, hogy egyszerre tervezheti egy új néprajzi múzeum berendezését, és a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény megvalósítását. (...) Természetes és érthető lelkesedés hatja át a tervezőket. A feladatok nagysága megkívánja az akadályok és lehetőségek reális mérlegelését." Aggódik, hogy a szép célt szemük előtt tartó tervezők ta-