Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
FÜGGELÉK
mutatkozott, mert tudomásunkra jutott, hogy egy háromtagú delegáció utazott Svédországba, hogy tanulmányozza az ottani Skanzent, majd onnan visszatérva döntsenek a magyar szabadtéri múzeum Nagykovácsiba történő telepítéséről. Szerencsémre abban az időben egyik volt osztálytársam - Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács későbbi titkára, akivel a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumban tanultam együtt - volt a tudományt és kultúrát ellenőrző MSZMP KB titkár . Felkerestem hát osztálytársamat és kértem, segítsen, hogy a szabadtéri néprajzi múzeum Szentendrén kapjon helyet, ahol a város megfelelő területet tud biztosítani az intézmény számára. Jó lett volna ez azért is, hogy az amúgyis sok ember által látogatott Szentendre idegenforgalmi szempontból még inkább érdekessé váljon. Cseterki Lajos akceptálta kérésemet, határozott ígéretet tett, hogy a részünkre kedvező döntés mellett fog kiállni. Egyúttal meghívtam, hogy látogasson el Szentendrére. Ez a későbbiekben meg is történt. Nagy örömömre szolgált, amikor értesültem a számunkra kedvező döntésről. Nemsokára megjelent nálam Erdélyi Zoltán és dr. Morvay Péter, a Magyar Néprajzi Múzeum két munkatársa, akik közül a későbbiekben Erdélyi Zoltánnal jártam el különböző - a leendő szabadtéri néprajzi múzeummal kapcsolatos ügyekben. A múzeum jelenlegi helyéről jelenlétemben készítette Erdélyi Zoltán az első fényképfelvételeket. Erdélyi Zoltánnal a továbbiakban is sokszor találkoztam hivatalomban, vagy lakásomon, de egy-két alkalommal Erdei Ferenc, Ortutay Gyula és Cseres Tibor társaságában is. A további eljárásokat, az időközben fellépett nehézségek leírását mellőzve, csak örülni tudok, hogy az első kapavágásoknál, az első ház alapjainak lerakásánál az akkor éppen a gimnázium első osztályába beiratkozott fiam is részt vehetett a munkában. 1967-ben úgy alakultak körülményeim, hogy kényszerűségből távoznom kellett a városi tanácstól. A szabadtéri néprajzi múzeum azonban, mint szívós és kemény munkám eredménye továbbra is szívügyem maradt. A Pest megyei KISZ Bizottság másodállásban alkalmazott, hogy a KISZ KB részére készítendő írásos anyagoknál segédkezzek. Legföbb feladatom azonban az volt, hogy - miután a KISZ KB patronálni akarta a szabadtéri néprajzi múzeum építését - az élihez szükséges anyagokat előkészítsem és az érintett vállalatokkal, intézményekkel megbeszéléseket folytassak. Ennek érdekében többször bent jártam a Magyar Néprajzi Múzeumban, ahol a teendőkről dr. Morvay Péterrel és Erdélyi Zoltánnal fojytattunk eszmecserét. Tekintettel arra, hogy a leendő szabadtéri néprajzi múzeumba az ország 23 tájegységéből terveztek épületeket, de növényeket is telepíteni, ezért dr. Maróthy László az akkori Pest megyei KISZ Bizottság másodtitkára (a
