Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

A múzeum feladatát Ortutay Gyula a megőrzés, feldolgozás, értelmezés, nevelés funkcióban jelölte meg és ez valóban helyes is. Én azt hiszem, ha ezeket az ősi magyar, háziállatokat, tehát az alföldi szürkemarhát, a pödröttszarvu hortobágyi rackajuhot, amely egyetlen faj az egész világon, - nem is volt soha más, csak Dél-Ukrajnában, ahonnan őseink idehozták, s rai még nagy nehézségek árán fenntartjuk G u 1 á o s i Béla: Bocsánatot kell kérnem, hogy az itt csoportban jelentkezők közül én szólalok fel és ilyen makacsul ragaszkodom a szóhoz, azonban a hozzászóló kartársunk most vetette fel az elhelyezés kérdését. Mindenekelőtt ez a probléma olyan, hogy ehhez a megvalósítandó magyar Skanzennal kapcsolatban néhány szót kell szólnom* , A szabadtéri néprajzi múzeumról állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy helyigényes intézmény. Ezenkívül erősen forgalomigényes és végül bizonyos gazdasági igénnyel is fellép. Egy ilyen nagykiterjedésű, helyigényes intézmény elhelyezése a főváros meglehetősen agyonhasznált és elszükült területén felettébb nehéz városrendezési probléma. Ezért a hely megkeresése elég sok gondot okozott és legyen szabad indokolnom azt a helyyálasztást, hogy miért éppen Óbudára esett tekintetünk, holott éppen a Néprajzi Múzeum tőszomszédságában, mintegy száz hektárnyi területet kínálna a Népliget, ha ez a kínálás valóban fennáll. K p e s z Mária: A Néprajzi Múzeum ós a szabadtéri múzeum viszonyéról szeretnék én is beszólni. Mint az előljáró érdekes tuöo-