Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván
12. kép. Díszítetlen cserekövekböl készített kapulábak (HÁLA József felvétele) A homoródjánosfalvi dácittufa - igaz, nem helyi iparosok révén, de - eljutott az 1896. évi budapesti Ezredéves Országos Kiállításra is: az 1893ban megalapított székelyudvarhelyi Magyar Királyi Állami Kő- és Agyagipari Szakiskola „igen csinos faragványokat, mértani testeket, oszlopokat, és egy szenteltvíztartót állított ki, a mely tárgyakat itt a növendékek jánosfalvi (Udvarhely m.) finom szemű dacittufából faragtak." 58 A homoródjánosfalvi temetőben gyakoriak a versekkel ellátott sírkövek (Függelék, 16-17. kép). A versírás a faluban régi hagyománynak számít. A település egykori „versifikáló fűzfa poétá"-iról Jánosfalvi Sándor István már 1839-ben megemlékezett: „Dicséretjökre szolgál csakugyan e falúnak az, hogy gyermekeiket nem csak alsó falusi, de sokakot nagyobb oskolába is járatni s taníttatni szokták eleitől fogva, úgy hogy nem csak honn maradtakból telnek ki néha vesi14. kép. Köböl készített, vakolt és meszelt kapulábak, valamint a pad és kerékvető (HÁLA József felvétele) 13. kép. Díszített fehérkövekböl készített kapulábak (1IÁLA József felvétele) fikáló fűzfa poéták, [...] csak az a kár, hogy a versifikálók közt sokszor, valamint itt, úgy egyebütt is olyan irkálok is voltak, vannak, lesznek, kik egy kis pálinkáért akármit megírnak s irkálásaik miatt magok dolgairól is elfogódván, elkorhelyesednek, elpusztulnak, és így e szép kis tudományosságuk reájok nézve nem áldássá, hanem átokká válnak." 59 A faluban az emlékezettel elérhető időben mindig éltek és ma is élnek „naiv költők", például Bálint Zsigmond, Darkó Pál és fia, Sándor, Forró Bálint, Mezei Dénes, Sándor Dénes, Varga László. Keresztelési és lakodalmi köszöntőket, menyasszony- és vőlegénybúcsúztatókat, halotti búcsúztatókat, óévbúcsúztatókat és újévköszöntőket, pástílusokat (gúnyverseket) stb. írtak. 60 Az említett sírverseket a megrendelők vitték, adták át a kőfaragóknak, amelyeket maguk írtak, illetve egy falubeli „naiv költő"-vel vagy a lelkésszel írattak. 15. kép. Cserekőből készített kővaki a gémeskút mellett (HÁLA József felvétele)
