Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

607 ökre, 498 lova, 93 csikója, 511 tehene, 746 borjúja,

39 2593 juha, 541 sertése voltf...] 1748ban 8620, 1780-ban 50-60.000juh legelt a város környéki legelőkön. "

40 BARABÁS Jenő Békés vármegyében a 18. századi állattartásról írta: Telelésre szolgáltak az olyan bekerített helyek, amelyeken épület nem volt, csak szalmakazal, s ezt »akol«-nak hívták. 1717-ben említik Gerláról, hogy a borjak az ólban deleltek, ami szintén hasonló karámszerű berendezésre utal. "

4I „Az állattartás méreteit jelzi, hogy 1773-ban kereken 8.000 igás ökröt, 18.000 lovat, 16.000 sertést, 60.000juhot tartanak nyilván. Jelentős a disznók száma is, ezeket leginkább rétes helyeken

42 őrizték, ahol bőséges táplálékot találtak f...] Dobozon egy ember 1716-ban 7 lúdjáról beszél, s Petik szerint a lúd, rétze, kakas, kappany, tyúk, galamb tartása általános. "

43 GYORFFY István fogalmazta a magyar parasztról: „A jószág számára külön épít istállókat. A tanya mögött gyümölcsöskert, köröskörül kisebb-nagyobb melléképületek, kazlak, boglyák, akácfák vannak. "

44 „A tanya udvarán baromfiak, apró jószágok nyüzsgő serege teszi kellemessé a kis majorság képét. "

45 (A „majorság" GYÖRFFYnél az önellátó tanyát jelentette, és ez nem tartozik a mai szemléletű tanyafogalmunkhoz. A majorság uradalmi mezőgazdasági termelőhely volt. A kapitalizmus korában földbirtokosok és gazdag haszonbérlők birtoka.) NOVAK László írta, hogy a 18. században Nagykőrösön „[... ] a paraszti gazdaság egyik térben elkülönült központja volt a mezeikert. "

46 1766-ból a Fekete határrészen 61 mezeikertet vettek lajstromba. Ennek egyik tanulsága, hogy „[...] a mezeikert legfontosabb részét alkotta a »Szénás Akol [...]" Nemzetes Ballá Gergely mezeikertjében többek között voltak: „[...] Tyúk ólak, jó Garadjas szénás akol és gémes Kút. " Nemes Farkas Sándor mezeikertjén a becsüsök más épületek mellett „[...]ökröknek való színt, esztrengát, borjúólat és tyúkólat [...]" találtak.

47 Jellemző volt, hogy alig akadt mezeikert, amelyhez akol ne tartozott volna. Különösen gyakori volt a juh és „Marha Akol". ,,[...] Olasz István kertjén töltés Akol [..,], a Város Majorjánál Két tyúk ól [...] Nemes Gombai András uram Kertyén van tapaszos náddal fedett Juh Esztrenga és ól [...]" stb. A továbbiakban csak az idevágó adatokat jelezzük. Találtak még a különböző mezeikertekben: „szénás Akolt, Juh Esztrengát, jó Akolt. Akolt Istállóval együtt, Akolt két részben, Két töltés és Akol Istállóval edgyütt, Garádjás Akolt, Tyúk Ólakat, tövises jo marháknak való Akolt; volt garádjás Akol, két Akol, jó esztrenga, Borjú Ol, de még tapasztás, fedél nélkül vagyon, Tyúk ól, tövises akol, marha akol, Tyúk ól, három garádjás Akol [...]" stb.

48 A garádjából készült akol építését az egyik 1776-ból származó peres iratban így írta le egy nagykőrösi sértett fél: „[...] hány kapa vagy ásó földet vett ki az árkábul és hány villa ganéjt vagy gazt vetett a' garádjájára? [így!] hány kot si tövisset hozott reá? könnyen viaskodhatna és osztozhatna a' kész aklon /V.7"

49 A nagykőrösi, elsősorban a belsőséget körülvevő övezetben kialakult aklot - mint elkülönült mezőgazdasági termelőhelyet - NOVAK László így határozta meg: „Az »akol« tulajdonképpen egy árokkal elkerített hely, ahová különböző épületeket építettek, s takarmányt hordtak, de nyomtatást, cséplést is végeztek ott. "

50 Beszéltek „Akiokban levő Istállókról"

5

^ A 19. század elején „Amennyiben lakás céljaira is szolgált az akol, akkor magasabb megváltási összeget kellett fizetni utána, a házasteleknek megfelelően, amely értékesebb földterületnek számított. "

51 NOVAK Lászlónak a nagykőrösi becsük alapján szerzett tapasztalata egyezik a vásárhelyi feudalizmus korból fennmaradt vásárhelyi becsükből nyert tapasztalatunkkal: ,,A XVIII. századi mezeikert-tanyák a gazdálkodásban betöltött szerepük alapján f...j nagy hasonlóságot mutattak a XIX. század végén jellegzetessé vált kapitalista komplexebb tanyaüzemekkel. A kisebb nagyobb jószág egy része (igás és heverő állatok, juhok, baromfi) a tanyára kerültek f...J"

53 NÓVÁK László gyűjtéséből folytatjuk: 1819ben Tóth Mihály tanyáján az istálló mellett volt egy „Juh fészer".

54 A 19. század első felében Cegléden találtak: lóakolt, birkaszínt, borjúólat.

55 SZTRINKÓ István KISS Lajost idézi: Hódmezővásárhelyen gyakran kör alakú, kb. 2. m. magas, 1,5 m. széles fallal kerített trágyaakolban teleltették ki a marhát.

56 PÁLL István vizsgált korszaka az 1840-es évek első fele volt. Északkelet-Magyarország építészetét tanulmányozva megállapította, hogy „[...] az ól és az istálló elnevezés keveredve jelent meg az összeírásban, bár az kitűnik, hogy az összetételekben az ól a lábas jószágok közül a