Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

LUKÁCS LÁSZLÓ: Falazatok a Káli-medencében

nak tartja HOLL Imre a Nagyvázsony melletti Csepely 16. század közepén elpusztult egyik la­kóházát is. 49 HOLL Imre és PARÁDI Nándor Gyepükaján-Nagykeszin (Zala m.) is feltárt egy kő alapozású, 15-16. századi ház részletét, amely feltehetően boronafalú volt. 50 Balatoncsicsó 18. század közepi sövény- és kőházai sorában két bo­ronafalú is valószínűsíthető. 51 Az erdők irtása és gazdasági hasznosítása a 18. század végére a Dunántúlon fahiányhoz ve­zetett. KITAIBEL Pál 1799-es dunántúli utazása során a Bakonyban számtalan helyen szénége­tőkkel, mészégetőkkel, hamuzsírfőzőkkel és fa­szerszám készítőkkel találkozott. Útinaplójában megjegyezte, hogy a birtokosok a Papod környé­ki gyönyörű tölgyeseket erősen irtják, ezért a fa ára megemelkedett. Az erdei legeltetés a fiatal hajtásokat, a kivágott fák utánpótlását mindenütt megsemmisíti, irtás után ezért kopasz hegyolda­lak alakulnak ki, amelyekről a csapadékvíz még a talajt is lehordja. 52 Az erdőpusztítás következté­ben előállt fahiányt jelzi, hogy Zala megye 1800­ban rendeletileg tiltotta meg a boronafalú házak építését. „Az N. Vrgye tapasztalván azt, hogy boronábul házoknak épéttésével az erdőkben nem kevés kárt az építtők okoztak, azért erdővel bíró Földes Uraknak az N. Vrgye ajánl, a Köz­ségnek pedig parancsolatul adja, hogy ennek utánna a hol földnek minéműsége engedi, hogy válogbul, vagy Morbul házokat építsenek, hol pe­dig ilyes házok épéttésére alkalmatos föld nem találtatnék, talpra vesszővel fonyott falakra házokat épéttscnck, ezzel közjó hasznáro is az er­dők pusztéttástól megmentettnek; ebben ellenke­zőt cselekedők, mint erdőpusztéttók N. Vrgye ál­tal büntettettni fognak..." 53 Nyugat-Dunántúlon Vas, Zala megye a boro­naépítkezés jellegzetes területe. A boronafalú há­zat az Őrségben a jobbágyok még a 19. század el­ső felében is a legjobbnak tartották, amint ez BENCZÚR Jánosnak a Társalkodó 1839-es év­folyamában megjelent cikkéből kiderül. „Hajlé­kaikról Írhatni, hogy külsőleg csínos lakjok van, de az csak fábul épült, 's ehez ők olly híven ra­gaszkodnak, hogy nagykegyességű földesurok egy, a' legalsó talpig elégett jobbágynak több száz ftot ajánlott, csakhogy téglából építsen há­zat; de a' pórember faházban nem lakni annyinak tartá, mint magát elevenen eltemettetni." 54 A va­si Hegyháton a házak falát cser- vagy tölgyfából faragták, boronafalnak nevezték. 55 Göcsejben a boronaházakat tölgyfából, később ennek megfo­gyatkozása miatt szurkosfenyőböl rótták össze. 56 7. kép. A gerincszelement és az utólag elhelyezett középszelcment tartó kő harántfal a padláson, Mindszentkálla, Rákóczi tér 18. (1983) (LUKÁCS László felvétele) 8. kép. A gerincszelement tartó, kőből épült fél csúcsfal a padláson, Mindszentkálla, Rákóczi tér 18. (1983) (LUKÁCS László felvétele) 9. kép Kőházak, kőbástyák a kővágóőrsi Rákóczi utcában (1982) (LUKÁCS László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom