Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

FLÓRIÁN MÁRTA: Kecskés Péter 60 éves

szőlőprés (TÉKA 1987), a rédicsi (TÉKA 1987) és a palini présházpince áttelepítése (TÉKA 1991) mind az ő nevéhez fűződik. Összefoglaló dolgozata is készült Présházak és pincék a DélDunántúlon címmel (Ház és Ember 1992. 8. 167-204.). Végül rámaradt a SzNM ipar- és technikatörténeti berendezéseinek gondozása is (TÉKA 1999), így a csobádi olajütőműhely (TÉKA 1980), a nagykőrösi kékfestőmühely áttelepítése és berendezése (TÉKA 1998) is. Amikor a bajai tímárműhely épülete, udvari tartozékai és az épület belsejében építendő berendezések már elkészültek, és amikor már alig hiányzott néhány eszköz, hogy teljessé váljon a kész berendezési tervvel rendelkező műhely, szinte már csak a dicsőséges megnyitóra kellett várni, akkor kellett otthagynom a bajai tímárműhelyt. Külön kérésemre és kárpótlásomra szolgált, hogy a szép befejezésre régi bajtársam, Kecskés Péter kapta a megbízást (TÉKA 1992). Tovább sorolhatnám azokat a - még mindig nem a saját tájegységébe tartozó - épületeket, amelyekkel Péter foglalkozott. Részben ráhárult a mándoki görög katolikus templom áttelepítése és berendezése is (TÉKA 1979), amelynek átadása után több mint egy évtizeddel is gondja volt rá, hogy megszerezze az egykor a templom cintermében álló feszületet (TÉKA 1992). A mándoki görög katolikus templomot ő ismertette a Tájak, korok, múzeumok sorozatban is (1982. 119 oldal, Budapest). Részt vett a Kisalföld tájegység berendezésében: kiemelendő a tápi ház (TÉKA 1981 ) és az undi házban lévő szatócsbolt (TÉKA 1987) érdekében kifejtett munkája, vagy például a Röjtökről betelepített, 1869-ben készült táblás kályha (Ház és Ember 1984) történeti kutatása. A már elkészült Kisalföld tájegység muzeológia felügyeletét is ő látja el. De az Alföld tájegység4. kép. Néprajzi gyüjtőúton, Kidén 5. kép. A múzeumi szőlőskertek gondozója ben is kapott feladatot a kiskunhalasi kocsmával kapcsolatban (TÉKA 1982). És Bálint Jánossal Kecskés Péter végezte el, 1999 augusztusa és 2000 decembere között, tűző napon és fagyokban, a depózott építményanyagok új helyre való áttelepítését is (TÉKA 2001.) Jómagam már csak a kiadványokban kísérem nyomon a SzNM eseményeit, lehet, hogy valamit ki is felejtettem Péter tevékenységének felsorolásából. Innen, messzebbről, nagyobb rálátással, de még az egykori tapasztalatok ismeretében azt hiszem, elmondhatom, hogy Kecskés Péter az elmúlt három évtizedben máris felépített és berendezett egy egész táj egységnyi épületet. De nemcsak ez a gyakorlati értelemben vett múzeumi munka áll mögötte, hanem ennek a gyakorlati munkának tudományos megalapozása is. Kecskés Péter tudományos munkássága három nagyobb kutatási területre terjed ki. Elsősorban a néprajzi muzeológia speciális elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálta. Kiemelten foglalkozott az épületeknek a szabadtéri gyűjteményekbe történő telepítésével, a telepítés során felmerülő „hiteles másolat" és „történeti rekonstrukció" kérdésével, azokkal a lehetőségekkel, amelyek a néprajzi múzeumokba áttelepített épületek és a tájházak berendezését hitelessé tehetik. Már 1976-ban A történetiség elve és gyakorlata a szabadtéri néprajzi múzeumok létesítésében (SZNM Adattár Kézirat) címmel felvetett olyan kérdéseket, amelyek különösen most, a Múzeum építésének a hagyományos építőanyagokat és a hagyományos építőtechnikákban járatos kivitelezőket nélkülöző szakaszában megfontolandóak, újragondolandóak lennének. Péter foglalta össze A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos előkészítése és telepí-