Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása

15. kép. A láda előlapja tisztítás után nem találtunk párhuzamokat, K. CSILLERY Klárával folytatott konzultáció alapján a ládán ta­lálható léclábat tartottuk meg, melyhez a hiányzó párját az eredeti alapján rekonstruáltuk. A láb fel­helyezése faszöggel és ragasztásával történt. A ládafia fedelének rekonstrukciója: az analó­giák és a ládabelső lenyomatai megadták a láda­fia fedél pontos méreteit és formáját, melynek se­gítségével azonos faanyaggal és famegmunkálási technikával elkészítettük a másolatot (16. kép). A ládafedél meghosszabbításából kialakított forgó­csap helyére ugrasztása a ládaoldalak enyhe fe­szítésével volt megoldható. A ládatető kiegyengetése és ragasztása: a ládate­tő megvetemedett deszkáinak visszahúzását először a szárazon történő szorítós rögzítéssel próbáltam megoldani, hogy a két oldalon festett felületet meg­kíméljem a nedvesítéstől. A próba sikeresnek bizo­nyult és ezzel a módszerrel kb. egy hét alatt lehetsé­ges volt a visszahúzatás, melyet a tetődeszkák ösz­szeragasztása követett (17. kép). A zsugorodás kö­vetkeztében fellépő méretváltozás szükségessé tette a ládatető fával történő toldását. E feladat elvégzése nemcsak esztétikai szempontokat szolgált, hanem a ládatető becsukását is ily módon lehetett megolda­ni. A belső festés miatt a faléccel történő pótlást a ládatető külső szélére, a hosszanti peremléc elé he­lyeztük. Folytatásként a jobb oldali peremléc teljes, majd a bal oldali részleges kiegészítése következett. A nútolt fejelőléccket faszöggel és ragasztással rög­zítettem a ládatetőre. Utolsó lépésként a hosszanti peremléc felhelyezésével stabilizáltuk a ládatetőt. A ládafcnék profiljának kiegészítése: a láda hasz­nálatából adódó kopások és rovarrágások kisebb hi­ányait a már említett jól megmunkálható és retusál­ható vizes alapú kittel egészítettem ki, melyet a zsu­gorodása miatt több rétegben kellett felvinni a felü­letre. Száradás után valamennyi tömítést csiszolással hoztam szintbe az eredeti felszín magasságával. 16. kép. A rekonstruált ládafia fedele és a fenékdeszka fával történő toldása A láda fémszerelvényeinek tisztítása és felületvédelme A láda tisztításával egyidejűleg kis faékek se­gítségével harapófogóval húztuk ki a rögzítésre szolgáló kovácsoltvas szögeket a fémszerelvé­nyekből (zár, kulcspajzs). Két szempontból is hasznos volt ez a müvelet, egyrészt könnyebben hozzáférhetőbbé váltak a fémek a tisztításhoz, másrészt a kulcspajzs eltávolítása során egy készítéstechnikailag érdekes jelenség bizonyításá­ra leltünk. A kulcspajzs alatt a láda felülete festet­len volt, ami azt bizonyítja, hogy a fémszerelvé­nyeket a láda festése előtt helyezték fel a tárgyra. A restaurálási tervezetben leírt módszert követve 10%-os Selecton B2 oldatában áztattam a féme­ket, melyeket időközönként az oldatból kivéve mechanikus úton kézi csiszológéppel tisztítottam meg a korróziótól. A felületek további védelmé­nek biztosítására kétféle bevonatot alkalmaztam. A zár belsejének mobilis szerkezetét Ballistol fegyverolajjal 3s kezeltem, míg a többi fémrészt 5%-os Paraloid B72 w oldatával vontam be. 17. kép. A ládatető szorítókkal történő visszahúzatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom