Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása
15. kép. A láda előlapja tisztítás után nem találtunk párhuzamokat, K. CSILLERY Klárával folytatott konzultáció alapján a ládán található léclábat tartottuk meg, melyhez a hiányzó párját az eredeti alapján rekonstruáltuk. A láb felhelyezése faszöggel és ragasztásával történt. A ládafia fedelének rekonstrukciója: az analógiák és a ládabelső lenyomatai megadták a ládafia fedél pontos méreteit és formáját, melynek segítségével azonos faanyaggal és famegmunkálási technikával elkészítettük a másolatot (16. kép). A ládafedél meghosszabbításából kialakított forgócsap helyére ugrasztása a ládaoldalak enyhe feszítésével volt megoldható. A ládatető kiegyengetése és ragasztása: a ládatető megvetemedett deszkáinak visszahúzását először a szárazon történő szorítós rögzítéssel próbáltam megoldani, hogy a két oldalon festett felületet megkíméljem a nedvesítéstől. A próba sikeresnek bizonyult és ezzel a módszerrel kb. egy hét alatt lehetséges volt a visszahúzatás, melyet a tetődeszkák öszszeragasztása követett (17. kép). A zsugorodás következtében fellépő méretváltozás szükségessé tette a ládatető fával történő toldását. E feladat elvégzése nemcsak esztétikai szempontokat szolgált, hanem a ládatető becsukását is ily módon lehetett megoldani. A belső festés miatt a faléccel történő pótlást a ládatető külső szélére, a hosszanti peremléc elé helyeztük. Folytatásként a jobb oldali peremléc teljes, majd a bal oldali részleges kiegészítése következett. A nútolt fejelőléccket faszöggel és ragasztással rögzítettem a ládatetőre. Utolsó lépésként a hosszanti peremléc felhelyezésével stabilizáltuk a ládatetőt. A ládafcnék profiljának kiegészítése: a láda használatából adódó kopások és rovarrágások kisebb hiányait a már említett jól megmunkálható és retusálható vizes alapú kittel egészítettem ki, melyet a zsugorodása miatt több rétegben kellett felvinni a felületre. Száradás után valamennyi tömítést csiszolással hoztam szintbe az eredeti felszín magasságával. 16. kép. A rekonstruált ládafia fedele és a fenékdeszka fával történő toldása A láda fémszerelvényeinek tisztítása és felületvédelme A láda tisztításával egyidejűleg kis faékek segítségével harapófogóval húztuk ki a rögzítésre szolgáló kovácsoltvas szögeket a fémszerelvényekből (zár, kulcspajzs). Két szempontból is hasznos volt ez a müvelet, egyrészt könnyebben hozzáférhetőbbé váltak a fémek a tisztításhoz, másrészt a kulcspajzs eltávolítása során egy készítéstechnikailag érdekes jelenség bizonyítására leltünk. A kulcspajzs alatt a láda felülete festetlen volt, ami azt bizonyítja, hogy a fémszerelvényeket a láda festése előtt helyezték fel a tárgyra. A restaurálási tervezetben leírt módszert követve 10%-os Selecton B2 oldatában áztattam a fémeket, melyeket időközönként az oldatból kivéve mechanikus úton kézi csiszológéppel tisztítottam meg a korróziótól. A felületek további védelmének biztosítására kétféle bevonatot alkalmaztam. A zár belsejének mobilis szerkezetét Ballistol fegyverolajjal 3s kezeltem, míg a többi fémrészt 5%-os Paraloid B72 w oldatával vontam be. 17. kép. A ládatető szorítókkal történő visszahúzatása
