Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása
13. kép. Tisztítási próba a láda előlapján zeum számára a Hajdúszoboszlón lakó CEGLÉDI Esztertől (Hajnal u. 33. szám). A hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum festett ládáinak átvizsgálásakor az egyik láda fedelén Jeges Rebeka nevét találtam, az 1859-es évszámmal. 23 Fölmerült a kérdés, hogy ez a név milyen kapcsolatban van az általam vizsgált ládával, illetve annak első tulajdonosával? Az 1859-ben esketett személyek között megtaláltam Jeges Sámuel földművelő lányát, Jeges Rebekát, aki 17 éves korában házasodott össze Tóth István földművelő 23 éves fiával, Sándorral. Mindketten a város 4. tizedében laktak, tanúik Szoboszlai Miklós pusztai biztos és Tóth Bálint voltak. 24 Gyanítható, hogy a város azonos részében lakó Jegesek szegről-végről rokonok lehettek, azonban a ládához köthető szűkebb családtörténethez ennek a Jeges Rebekának nem volt köze. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a családtörténet oldaláról mintegy száz éven keresztül pontosan nyomon követhettem a láda történetét, illetve annak fontosabb fordulópontjait. Ennek során sikerült kideríteni, hogy az anya (Jeges Rebeka) részére készült kelengyésládát festették át a lánya (Domonkos Lídia) esküvőjére. Állapotleírás A farészek állapota A fenyőfából készült láda rovarrágott elemei legfőképp a ragasztások vonalában a ládatető peremlécei mentén és a talajjal érintkező fenéklapon láthatók. A ládaoldalak fenéklaphoz való rögzítésére szolgáló faszögek a rovarkártétel következtében elporladtak, a ragasztási felületek elváltak, a ládaoldalak fenéklaphoz való rögzítése is fellazult. A bútor szerkezeti stabilitása meggyengült. A páratartalom-változás következtében, legnagyobb mértékben a láda tetőlapja károsult, középen kettéhasadt, két darabra esett szét. A ládatető szétválását a fa száradása következtében fellépő keresztirányú zsugorodás okozhatta. A fedél enyhe ívben felfelé deformálódott, ebből adódóan nem feküdt fel egyenletesen a ládatestre (10. kép). A ládafia forgócsapos fedele hiányzott .A ládafedél jobb oldali fejelőléce hiányzott, a bal oldali fejelőléc rovarrágott, porlékony és erősen hiányos állapotban volt. A két deszkából álló fenéklap közötti hézag az alacsony páratartalom következtében fellépő zsugorodástól keletkezett. A fenéklap túlnyúlásából kialakított alsó ládaprofíl a rovarkártevőktől és a mechanikai hatásoktól igen meggyengült, hiányos állapotban volt. A láda lábai hiányoztak, a fenéklap bal oldalán megmaradt másodlagos lábrögzítő hevederléc kopott és rovarrágott. A jobb oldali lábrögzítő hevederléc hiányzott. A fenéklapon és a hevederrészen található csaplyukakról esztergált pogácsalábakra lehetne következtetni, de a feltételezés valódiságát bútortörténeti összehasonlításokkal és több debreceni típusú analóg láda megvizsgálásával lehet csak értékelni (13. kép). A láda festése A tárgy egész felületét barna színűre átfestették. Súrlófényben a fedőréteg alatti kidomborodások ornamentális festésre utaltak, ezért először egy egyszerű infrakamerával végigpásztáztam a felületet és ekkor a faragott mezőben két virágcsokor körvonalai bontakoztak ki (11. kép). Középen egy tulipán, két oldalán pedig egy-egy kinyílt rózsa alakja rajzolódott ki. Ez a kompozíció egyértelmű rokonságot mutatott a debreceni tulipános ládák díszítésével. Ezt a feltételezést megerősítette egy igen korszerű videokamerás rendszer, 25 mely UV, látható és infravörös tartományban egyaránt képes vizsgálni a felületet és azonnal kinyomtatja a tárgyról készült felvételeket. E vizsgálatok során nemcsak az előlap átfestése igazolódott, hanem az is kiderült, hogy a tetőlap belsejének díszítése alatt is van egy korábbi réteg, ami a láda készítési idejét 1830-ra datálja, tehát a felső réteghez viszonyítva 23 évvel korábbra (12. kép). A ládatető felső rétegének felirata: Domonkos Lídiáé Készült 1853dik Esz Az infravörös felvételek segítségével látható alsó réteg feliratai: Jeges Rebeka 1830.
