Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása

7. kép. Egy jellemző virágcsokor-motívum Hajdúszoboszló. Ltsz. 66.394.1. vagy piros színnel hangsúlyozták ki. Gyakori volt, hogy a keret szárát zöldre, beforduló és gombban végződő csigáját pirosra festették. A ládák nyers felületére kevés kötőanyagot tartalmazó színes alapfestést készítettek. A nedvszívás csökkentése miatt előtte a fát enyvvel kezelték le. A leggyakoribb alapszínek a kék és a sárgának a barnáig terjedő árnyalatai voltak. Gyakori volt, hogy az alapszínbe sötétebb színű márványozást festettek. A sárgás, barnás árnyalatoknál sötétebb barnával, míg a kéknél sötétebb kékkel húzták be a mintázatot (5-6. kép). Ez a díszítés rendszerint az előlap tetején ferde vonalakból, míg az oldalán és az alján hullámos ecsetvezetésből állt. A láda oldalán a márványozás mindig karakteresebb formát ölt. Itt függőleges és vízszintes vonalakból alkotott keretek, hullámos és köríves ecsetvonások, V alakú festések képeznek összetett kompozíciót. Gyakran a hullámvonalak hajlataiba vörös pöttyöket is illesztettek. Ez az alapfestés a kötőanyag kis mennyisége miatt gyorsan pergésnek indult, és a legtöbb helyen ma már csak nyomaiban és részleteiben látható. A ládák vésett kereteit piros, fehér, kék és sárga virágokból valamint zöld levelekből komponált szimmetrikus virágcsokrok töltik ki. A virágcsokor egyik változata alul két kerek, nyíló rózsából áll, felettük két oldalra forduló tulipán látható. A tulipánok felett, a sarkokba nyúlóan két kék búzavirág bomlik ki. A csokor közepén piros szirmú virág helyezkedik el, felette több apró pirosas bimbózó tulipán ágazik szét. A különböző virágokat gyaníthatóan zöld ágak és levelek csokra kapcsolja egybe (7. kép). Ezek a levelek valószínűleg a zöld pigment minősége miatt ma már barnának látszanak. Néha a szárakat alul szalagcsokor fogja össze, egy ládán a virágcsokor vázából nőtt ki. A nyíló rózsák közepét vörössel, 8. kép. Gyöngyvirágmotívumok megjelenése a virágcsokorban. Hajdúböszörmény. Ltsz. 58.76.1. szirmait fehérrel festették, a fehérbe vörös „círezést" húzkodtak. A tulipánok foltját elnagyoltan fehérrel festették meg, majd vékony vörös vonalakkal alakították a szirmok mintázatát. A kék búzavirágokban fehérrel érzékeltették a szirmok felépítését. Egy másik jellemző hajdúböszörményi virágcsokorban gyöngyvirágok dúsítják a kompozíciót, újdonságként feltűnik a sárga szín is (8. kép). Ebben a csokorban egy nagyobb méretű tulipán a szimmetriatengelyben helyezkedik el. A két mező között, a láda tengelyében is találhatók virágmotívumok. Ezek néha a márványozás stílusához alkalmazkodnak, de előfordul, hogy a mezőn belüli virágcsokrok színeivel festették őket. A láda külső díszítésével szemben merőben más színvilág és motívumkincs jellemezte a ládatetők belső festését. Az esetek többségében közvetlenül a fára vékony fehér alapozást festettek, de ritkán előfordult, hogy alapozás nélkül, a natúr fára vitték fel a mintákat. A legtöbb ládatető díszítménye úgy épült fel, hogy a szélekre indás ornamentika, a szabadon maradt középső mezőbe pedig valamilyen felirat került. A széleken futó indás díszítmények gyakran szimmetrikusak voltak, de kedvelték a körbefutó aszimmetrikus mintázatot is. A kacskaringós vonalvezetésű, S-alakú elemekből építkező indák közé néha vázlatosan megrajzolt virágmotívumokat is illesztettek. A ládatető közepére kerülő feliratok leggyakrabban egy évszámot tartalmaztak, de ezt sokszor a "készült" szóval is kiegészítették. Néha a dátumot pontosabban is felírták, megjelölve a készítés napját és hónapját („Készült December 24 dik én 1858")." A hosszabb feliratokban a tulajdonos neve is szerepelt (például „Sáry Klára Részére készült 1852 dik Esztend";'

2 „Készült Barbócz