Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása

Szendrődiné Gombás Ágnes EGY 19. SZÁZADI DEBRECENI TÍPUSÚ LÁDA RESTAURÁLÁSA Bevezetés A Képzőművészeti Egyetemen készített diplomamunkám keretében egy 19. századi debreceni típusú átfestett ládát restauráltam, amelyek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum jelenleg épülő alföldi tájegységének egyik lakóházába kerül kiállításra. Tárgyválasztásom során többféle szempont vezérelt. Elsősorban érdekeltek az átfestett tárgyak restaurálási lehetőségei, amelyek természetesen rengeteg buktatót rejthetnek magukban, de szakmai szempontból igen izgalmas feladatokra is ösztönözhetnek. Másrészt fontosnak tartottam, hogy erre a típusában is ritkaságnak számító egymezős, faragott keretelésü ládára ráirányítsam a figyelmet, és kiállítási, valamint kutatási célokra is hozzáférhetővé tegyem. Ösztönzőleg hatott ebben az a szakmai tény is, hogy a debreceni céh a hozzá tartozó filiálékkal a Tiszántúl egyik legnagyobb kiterjedésű és hatású központja volt. Ennek ellenére a néprajzi irodalomban nem kapott kellő hangsúlyt feldolgozása, különösen a festett kelengyésládák esetében igaz ez, pedig ezeket a ládákat a rendkívül izgalmas datált és díszített fedélbelsőjük jól dokumentálhatóvá és kutathatóvá teszi. Ezért munkám során arra törekedtem, hogy ne csak a restaurálási folyamatokra koncentráljak, hanem a lehetőségeimhez mérten próbáljam az adott tárgy történeti, családtörténeti vonatkozásait is feltárni. A restaurálás során alkalmazott eljárásokat meghatározta az a körülmény is, hogy az általam kiválasztott festett bútor a helyreállítása után nem optimális tárolási körülmények közé kerül, hanem egy földes padlójú, fűtetlen parasztházban lesz kiállítva. Tárgyleírás Általános adatok A tárgy debreceni típusú festett, asztalos készítésű láda. A rokokós faragású egymezős kereteléssel díszített ládát egész felületén sötétbarnára átfestették. A tárgy fedelének belső festése fehér alapon, fekete indamotívummal körülvett felirat, melynek szövege a következő: Domonkos Lidiáé Készült 1853dik Esz Anyaga: fenyőfa, tulajdonos: Szabadéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. Leltári száma: 74.40.2. Jellemző méretek: magassága: 41 cm, hossza: 93 cm, szélessége: 48 cm. A ládát K. CSILLÉRY Klára ÉS GRÁFIK Imre gyűjtötte Hajdúszoboszlón (Hajdú-Bihar megye) 1973-ban (1. kép). A tárgy a múzeum Alföldi tájegységében, a hajdúbagosi lakóházban kap helyet. A tárgy készítéstechnikai jellemzői A láda tető- és fenéklapja, valamint az oldalai egy-egy fűrészelt, gyalult fenyődeszkából készültek. Az oldallapok fecskefark fogazással kapcsolódnak egymáshoz és alakítják ki a bútor kávaszerkezetét, melyet faszöges erősítésű, enyves ragasztással helyeztek a fenéklapra. A ládafedél két végét nútolt fejelőlécekkel zárták le, melyeket faszögekkel rögzítettek a fedél csapos pereméhez. A fejelőlécek végei csapolással kapcsolódnak a hosszanti peremléchez. Ez elölnézetben úgy jelenik meg, hogy a fejelőléc kifutó bütüs végét hozzáfaragták a peremrész profiljához. A hosszanti peremlécet horony nélkül, faszegekkel ütötték fel a tetőlapra. A láda alsó peremén vé1. kép. A láda elölnézetből restaurálás előtt.