Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

OZSVÁTH GABOR: Látvány, célszerűség, szimbólum? Szélmalom-helyreállítások a Dél-Alfóldön

34. kép. Székkutas, Piroska-malom, 2001. (A szerző felvétele) Tiszasziget, szélmalom és molnárház (Magánkézben; 35. kép) A 19. század közepén épült, szerepel a III. katonai felmérés térképlapján. Az 1950-es években még nyersolaj motorral meghajtatva működött.

20 Belső szerkezete hárompárköves, cilinderszitával ellátott, egyedi kialakítású transzmissziós rendszerrel és kanalas lisztfelvonóval rendelkezett. Kupolája, vitorlái, fordítószerkezete már az 1960-as évekre eltűnt (36. kép). A beomlott födémdarabok között sok eleme még - kellő szakértelemmel -jó állapotba hozható lenne. Korábbi tulajdonosa nyaralóként használta. Az egykori molnárportát az 1980-as évek végén gazdálkodás számára vásárolták meg, amelyben a malom ma melléképületként szolgál (37. kép). A molnárház még szinte eredeti állapotában napjainkban is lakott. Az ország mélypontja közelében található szélmalmot a település felvette az 1990-es években készült új címerébe. Felgyő, Felső majori szélmalom (Magántulajdon; 38. kép) E szélmalmot az 1800-as évek derekán építették a gróf Károlyi-uradalom felgyői felső majorjában. Elsősorban az uradalom szükségletére őrölt. A két háború között, gróf Károlyi László idejében nem csupán gabonaőrlésre, hanem a majorság épületeinek villanyárammal való ellátására is kihasználták általa a szél erejét. Az emlékek szerint vitorlái az 1970-es években még megvoltak. Később egy húsipari vállalkozás kialakításakor teljesen körülépítették; mai képét ez határozza meg. Végezetül igaz elismeréssel kell szólnunk arról a szándékról és eredményről, hogy szélmalmainknak állaga az 1960-as évekbeli és a fényképfelvételek által is tanúsított állapotához képest messzemenően javult. Tisztában vagyunk az35. kép. Tiszasziget, a szélmalom felülnézetből, 2003. (KISS László, Icon Repró, Szeged légi felvétele)