Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván

sutt is használtak baltát, fűrészt (például a Börzsöny hegységben), illetve gyalut (például a Zala megyei Reziben) (HÁLA József 1987. 76.; 1995b. 86. 88., 98.). 55. ORBÁN Balázs 1. 1868.170. 56. TÉGLÁS Gábor 1886. 21. 57. TÉGLÁS Gábor 1895. 46. 58. SCHAFARZIK Ferenc 1897. 182. 59. JÁNOSFALVI Sándor I. 1942. I. 106. 60. HÁLA József 1990. 151.; FARAGÓ Józscf-HÁLA József 2000. 331-332.; a két Homoród menti halottbúcsúztatókhoz lásd: BALÁZSI Dénes 2000. 61. Erről az archaikus erdélyi mérőeszközről KOS Károly (1979. 59-60.) az alábbiakat írta: „Hegyvidéki pásztor esztenákon, ahol a közösben legeltetett juhnyáj tejtermékét, a bács által készített sajtot súlyra osztják el az egyes juhosgazdák között, a kezdetleges kétkarú famérleghez, komponóhoz súly gyanánt a patakokban kikeresett kisebb-nagyobb gömbölyded macskaköveket használnak. Mivel a mérlegsúlyokat a szokásos súlyegységhez - font - vagy ennek tört részéhez (fél, negyed font) kell igazítani, a kődarabokból »többletet« egy másik kővel vagy kalapáccsal történő ütögetéssel patintják le. Hasonló mérlegsúlyok ma már csak esztenákon láthatók, azonban Erdély-szerte a parasztházak régi konyhafelszerelésével kapcsolatban is él.'

1 62. STAHL, Henri H. 1958. 248.; VULCÄNESCU, Romulus 1966. 32., 50. 63. MOLNÁR István 1971. 354.