Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

CSERI MIKLÓS: A szabadtéri múzeumok szerepe és lehetőségei a változó világban

kozású is. A formációs folyamatok tekintetében forradalmian újrarendezi a gyűjtemények információs értékét és terjedelmét, módosítja belső jelentésmezőjét, továbbá átalakítja a tárolás jellegét. Nagyon fontos a digitalizálás műtárgyvédő szerepe is, hiszen az elektronikus hozzáférhetőség már nem igényli a tárgy/dokumentum effektív kézhezvételét. Itt azonban hamar fellépnek veszélyek is, hiszen kézenfekvőnek tűnik rögtön a másolatok előnyben részesítése, s szinte pillanatok alatt azon kapjuk magunkat, hogy a múzeum, a skanzen eredeti múzeumeszménye csorbul. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a fentebb felsorolt néhány, bár igencsak kardinális problémakörök képezik a szabadtéri múzeumok számára itthon és külföldön egyaránt azokat az új kihívásokat, melyeket a modem kor intéz irányukba. A skanzenológusok érzik ezeket a kihívásokat, s lehetőségei, a múzeumaik adta képességek és kapacitások függvényében igyekeznek is az adekvát válaszokat megadni. Azonban ez a válaszadási folyamat egyáltalán nem gyors és nem minden részletre, területre kiterjedő. Egy, a 19. század végén megjelent múzeumtípus töretlen fejlődését kell a 21. században helyes mederbe terelni úgy, hogy a skanzeneken kívüli múzeumi világ sem tud még többféle választ a modern kor kihívásaira. Ez a folyamat megítélésem szerint még eltart néhány évig-évtizedig, s bizony az átalakulás legalább olyan fájdalmas és nehéz lesz, mint amilyen volt a skanzenek létrejöttének folyamata világszerte. De eddigi eredményeink, társadalmi elismertségünk és beágyazottságunk, flexibilitásunk reményekkel kecsegtetnek.