Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

JUHÁSZ KATALIN: A famelencétől a fürdőszobáig. Adalékok a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében

Juhász Katalin A FAMELENCETOL A FÜRDŐSZOBÁIG Adalékok a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében A tisztálkodási szokások a legutóbbi időkig nem kaptak kellő hangsúlyt a magyar népszokáskutatásban. Ugyancsak keveset tudhatunk meg a tisztálkodás eszközeiről, helyéről a népi lakáskultúrával foglalkozó különböző publikációkból. Ennek okát részint abban kell keresnünk, hogy a tisztálkodás állandó helye és speciális eszközkészlete viszonylag későn (a 20. század elején) honosodott meg a magyar paraszti háztartásban, másrészt a kutatók figyelmét elsősorban a lakás fő funkcióit szolgáló részletek, mint a tüzelőberendezés, étkezés, alvás, tárolás helyeinek, eszközeinek tanulmányozása kötötte le. Jómagam több mint tíz éve foglalkozom a paraszti tisztálkodási szokások kutatásával - diszszertációm e kutatás eredményeit összegzi. Természetesen bőségesen foglalkoztam a tisztálkodás eszközeivel is, azonban az erre vonatkozó adatok a disszertáció sajátos szempontrendszere miatt nem összefüggő rendszerben jelennek meg ott. Ezért látom szükségesnek, hogy jelen tanulmányban áttekintést nyújtsak a tisztálkodás eszközeinek, azok lakáson (illetve portán) belüli elhelyezésének és a tisztálkodás helyének változásáról. Források Forrásként elsősorban saját gyűjtéseim szolgáltak,

1 amelyek közül kiemelkedik a Fejér megyei Abán végzett több évig tartó terepmunka. Természetesen ezeket kiegészítik az adattári és néprajzi szakirodalomban szétszórva, de bőségesen fellelhető adatok. A társadalomtörténeti, művelődéstörténeti munkákban az egyes társadalmi rétegek életmódjának és azon belül is elsősorban lakásviszonyaik ismertetése kapcsán ugyancsak gyakran utalnak a higiéniai körülményekre és tisztálkodási szokásokra.

2 Számos adatot tartalmaznak a paraszti tisztálkodással kapcsolatban a közegészségügyi, orvosi jelentések, helyiratok. Ezekből nyomon követhető, hogyan alakultak a lakosság (ezen belül is a minket érdeklő falusi népesség) közegészségügyi, higiéniai körülményei, tisztálkodási szokásai a hatósági előírások, elvárások tükrében.

3 A 20. század első felének higiéniai viszonyaira vonatkozóan ugyancsak sokat megtudhatunk a hivatalos rendelkezésekből,

4 statisztikai felmérésekből,

5 korabeli népiskolai tankönyvek tisztálkodásra vonatkozó előírásaiból,

6 a háztartási tanácsokat tartalmazó háziasszonyoknak szóló kiadványokból,

7 az egészségügyi képzés tankönyveiből,

8 egészségügyi alkalmazottaknak szóló folyóiratokból, kiadványokból.

9 Az első világháború után a szociográfia egyik népszerű mozgalma lett a falukutatás, amely a falusi lakosság életviszonyainak tudományos feltárásával foglalkozott az ott uralkodó viszonyok javítása céljából.

10 Az angol „settlemcnt-mozgalom" hatására fiatal értelmiségiekből alakultak olyan körök, amelyek a közvetlen helyszíni megfigyelés módszerével dolgoztak.

11 Megjelent munkáik kiemelkedő forrásai a korabeli paraszti lakáskultúra és tisztálkodási szokások kutatásának. Paraszti polgárosodás (lakás-) kultúraváltás A 19. század végétől a 20. század közepéig tartó korszak a paraszti polgárosodás tömeges és látványos kiteljesedésének az időszaka, amely az archaikus paraszti életmódtól a polgári életmódig vezetett. Ebben az átmeneti időszakban a polgárosodás különböző fokozataira jellemző kulturális mintákat a legnagyobb változatosságban - és tegyük hozzá: keveredésben - találhatjuk meg. A paraszti polgárosodást olyan kultúraváltásnak tekinthetjük, amely kívülről jött és az egész hagyományos kultúra kicserélését jelenti.

12 Vagyis a paraszti kultúra helyébe a polgári kultúra elemei kerültek. Azonban ez a nem a kultúra egészének egyszeri cseréjét jelenti, hanem egy sem térben, sem időben nem egyszerre zajló átalakulást,