Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

19. kép. Párhuzamos berendezés, kanapéval a főfalnál. Jászárokszállás, Jász-Nagykun-Szolnok m. KOZMA Károly felvétele, 1983. T. BERECZKI Ibolya-ÖRSI Julianna 1987. 115. k. után kárpitozott szék is. 1799-ben a hegybíró, a város tisztségviselője után pedig egy nádazott Kanapee és 12 nádazott szék maradt. 42 Érdemes figyelembe vennünk a 18. század vé­gi átlagos polgári lakásra SZABOLCSI Hedvig által idézett példát is: Heinrich Förster budai ci­pészmester özvegye lakásának mindkét szobájá­ban volt kanapé, 6-6 székkel, továbbá egy feke­te kanapé a kertben is. 43 Miként egy ozorai adat jelzi, eljutott tárgyunk a 18. század második felében a kisebb dunántúli mezővárosok iparosaihoz is. Az Ozorán, 1787­ben, Balanics János kalaposmester halála után felvett leltár szerint a szobabeli bútorok közt volt egy gyermeknek való kanapé agy avét. 44 Mindazonáltal más adatok azt sejtetik, hogy tár­gyunk terjedése a csekélyebb vagyonú polgároknál nem lehetett túl gyors. Keszthelyen, a BENDA Gyula és munkatársai által az 1790-es évektől kez­dődően átnézett hagyatéki leltárakban először 1815-ben találni egy helyi polgárnál az említettek­nek megfelelő garnitúrát: 12 feketére pácolt és kar­ton huzatú széket és velük egybevágó kanapét. A kanapék jelentősebb terjedése itt csak az 1830-as évektől tapasztalható. Számunkra külön figyelmet érdemel az 1821-ben, a Kollár András csizmadia halála után számba vettek közt levő kanapé, mely a melléírt megjegyzés szerint „asztal körül kánápe pad", és ahol nem hivatkoznak arra, hogy a három szék valamiben egyezne vele. 45 1823-ban a keszt­helyi Tafota György kőműves és felesége vagyona becsűjében fakanapé szerepel, továbbá két ke­ményfa szék. 46 1849-ig a kanapéval rendelkező to­vábbi itteniek foglalkozása: kereskedő, fogadós, il­letve iparos: rézműves, sörfőző, szabó, gombkötő, az említett példányok pedig többségükben kárpito­zottak, egyikük nádazott. 47 Az Alföldön, Debrecenből a kanapé legko­rábbról ismert feljegyzése 1773-ból való, Csáthy Sámuel vasárus kalmár javai összeírásában. 48 Szegeden a 18. század végétől kezdve tűnik fel, honoráciorok, kereskedők és néhány iparos ha­gyatékában, némely családnál két-három szobá­ban is. Mindegyik kárpitozott és olyan garnitúra része, melyhez 6 vagy 12 szék tartozott. A terje­dés vontatott lehetett, a JUHÁSZ Antal által a 18. századtól a 19. század derekáig terjedő időszak­ból áttekintett száz itteni vagyonleltárból kanapé csak tizennégyben akadt. 49 Érdemesnek látszik idézni mindehhez egy olyan megjegyzést, amely jelzi, hogy a kézműves polgároknak a kortársi presztízselvárásokhoz va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom