Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KECSKÉS PÉTER: Mezővárosi és falusi borkultúra a 18-19. századi Kárpát-medencében

6. kép. Szölőkapák a 19. század közepén a) hegyes, háromszögletű kapa b) kerek, ívelt élű kapa c) sarkos, egyenes vágóélü kapa Jelentős kapakészítő központ: 1. Mecénzéf, 2. Torockó, 3. Graz/Wallbur-völgy. (Forrás: BALASSA Iván I960.; KECSKÉS Péter 1967. és 1984.; MNA 1987. 90—92. és EAS 1990. 31. térkép.) kapcsolódott a 18. századi, Erdélyből származó, a comb-, illetve bakműveléshez kapcsolódó karikás, hosszúcsapos művelésmód (3. kép).

49 A szőlőmetszőkés típusok néprajzi tipológiája az újabb irodalom és megnőtt adatmennyiség alapján kiigazításra szorul. Az 1950-es évek terepkutatása szerinti csoportosítási megkülönböztetés megtartása mellett (baltás és balta nélküli kések) az eszközök leírása pontosítható, több altípus elterjedési területe szűkíthető, illetve tágítható.

50 Fontosabb ennél az a tény, hogy az eszköztípusok és a művelés, illetve metszésmódok vidékei „egymás táji tagoltságát" többnyire nem fedik le (3-4. kép).

51 A balta nélküli, húzva metsző kések közül a többfunkciós (vargakés, irtókés, acatalókés stb.) eszközök közül specializálódott az a késforma, ami nagytáji lag összevonható, együtt jellemezhető. Ide tartozhatnak méret, kor és funkció szerint a kis-kárpátoki és nyitrai területek is, melyeknek középkori tárgyi emlékei is vannak.

52 Az erdélyi terület szőlőmetsző késtípusa, a „kacor" jelenti a balta nélküli metszőkések másik alaptípusát, ami húzva és tolva metszésre egyaránt alkalmas szerszám. Szintén a 14. századtól adatolható eszköz az említetteknek megfelelően többfunkciós eszközből specializálódott.

53 A balta nélküli szőlőmetsző kések etnikumokhoz kötése helyett a művelésmódokhoz, a gazdasági szintekhez, a kistáji alakuláshoz jelent fogódzót. Elsősorban a bak- és karikásművelésű, főként hosszúcsapos metszésű szőlőket jellemezték. A balta nélküli késhasználathoz kiegészítő szerszámok is kapcsolódtak (csákánykapa, kapircs).

54 A baltás kések 19. századi használatában a tolva és húzva metsző, nagyméretű középbaltás típus háromfunkciós szerszám, hátával fejszeszerű munkamozzanattal. Korábban területileg a Tokaj-hegyaljai és alföldi típusként elkülönített formát az adatok szaporodásával egy típusként lehet jellemezni, ugyanis a fejművelésű kopasz vagy rövid csapos metszésmód területének nagy részét fedi le a késtípus elterjedési régiója.

55 A csak húzva metsző, alsó baltás késtípus korábban csak zalai formaként ismertetett eszköz - lényegesen nagyobb területen volt használatban (a Délnyugat-Dunántúltól észak-keletre a Nyitra vidékéig). Ez az alsó baltás típus a fej- és bakművelés területén egyaránt jellemző volt.

56 A