Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

SÁRI ZSOLT: Az ünnep és az ünneplés fogalmának átalakulása

egyházi szertartásokról van szó, hiszen a közvetlenül az egyház liturgiájához nem kötődő szokások is kopnak. A következőkben néhány ünnep 20. századi változását kísérjük figyelemmel egy kelet-hevesi falu példája nyomán.

15 írásomban csak az egyházi év ünnepeit tekintem át a teljesség igénye nélkül, azonban ezekkel a szubjektíven kiragadott példákkal is illusztrálhatom a különböző változások által indukált tendenciákat. Az ünnepi előkészület Az ünnepekre való készülődés bevezeti az embert a szent időbe, felkészíti az ünnep misztériumára. Az előkészületeknek két csoportját különböztetem meg: 1. lelki, és 2. materiális előkészületek. A legtöbb változást a lelki előkészületekben figyelhetjük meg. Jelentősen változtak meg a böjti szokások. Mára szinte teljesen eltűnt a heti böjt, a tésztás és a húsevő napok közötti különbség. A karácsony előtti időszak, az advent böjtje is csökevényesedett. Míg korábban jellemezte a hústilalom az adventet, addig mára nem láthatunk különbségeket. A szenteste napjának böjtje az, amely nyomaiban még felfedezhető, hiszen ezen a napon az ünnepi vacsora jelenti az étkezés csúcspontját. Korábban azonban ez a vacsora még böjti vacsora volt, és csak az éjféli mise után fogyasztották az ún. angyalkolbászt és hurkát, addig mára ezek is a vacsora asztalra kerülnek. A nagyböjt szigorúsága egészen a II. világháborúig jellemezte a falut, a teljes hústól való tartózkodás aztán lazulni kezdett, szigorú böjti nap a hamvazószerda és a nagypéntek maradt, míg a nagyböjt péntekjeit a hústól való tartózkodás jellemezte. Mára már ez is feledésbe merült, és szinte csak a nagypénteki böjt megtartása őrződött meg. Az ünnepre való készülődés materiális elemei a tisztálkodás és a takarítás. A tisztálkodás mágikus tartalommal is bírt. Ez a tartalom tűnt el leginkább a szokáselemből. Ennek legismertebb példája volt a nagypéntek hajnali rituális mosakodás. Kora reggel napfelkeltéig - szótlanul lementek a Rima patakra, hogy megmosdjanak a hideg vízben, miközben a következőket mondták: „Holló mossa a fiát". Ez az egészség varázsló rítus aztán a következő változási folyamaton esett át: először kupákban mertek vizet, és otthon mosakodtak meg benne, majd már az otthoni kútból vett vízzel mosakodtak: a ritualitás a szótlanságban őrződött meg. Mára azonban ez is eltűnt a gyakorlatból, csak az idősebb generáció emlékezete őrzi az egykori szokást. Az ünnepi táplálkozás A táplálkozási rend az, amely leginkább megőrzi a régebbi időszakok szokásait, mégis itt figyelhető meg a változások, újítások intenzív megjelenése. A böjt változásait vizsgálva már említés történt a böjti táplálkozásban bekövetkezett átalakulásról. Az ünnepi táplálkozás rendjét és ételeit figyelve megállapíthatjuk, hogy több jellemző étel ma is az asztalra kerül, így a karácsonyi töltött káposzta, a diós és mákos beigli. Megmaradt a farsangi időszak fánkja, a húsvéti kocsonya, sonka, főtt tojás is. Eltűntek viszont azok az ételek, amelyek valamilyen hiedelemhez vagy rituális tevékenységhez kötődtek: a karácsonyböjti mákos-mézes guba, a karácsonyi angyalkolbász. Érdekes az, hogy a szilveszteri- és újévi rituális ételfogyasztás - a szárnyas-hús fogyasztásának til aim a, a bab és a lencse fogyasztás ajánlata ismert, de ezt nem a korábbi szokáselemek továbbéléseként tarthatjuk számon, hanem az újságok, magazinok, a rádió és a televízió közvetítő szerepeként, hiszen csaknem minden adatközlőm ezeket említette ismeretszerzésük forrásaként. Az ünnep rítusai, szokásai A közösség ünnepeiben leginkább a közösségi elemek száma csökkent. Megfigyelhető a nagy közösségi szokások eltűnése, a családi, otthoni ünnepek erősödése. Néhány példa arra, hogyan tűntek el közösségi elemek: a karácsonyi betlehemezés szokása all. világháború után évtizedekre eltűnt, majd a 90-es években pedagógusok hatására jelent meg újra, de már nem a korábbi formában - házról-házra járva köszöntötték az ünnepet -, hanem a templomban tartott karácsonyi hangverseny bevezető részeként adtak elő az iskolások betlehemest. Hamvazószerda jellegzetes szokása volt a faluban, hogy ezen a napon a templomban a plébános kenyeret, tojást, lisztet szentelt, amelyeket a templomhoz tartozó szegényházban - koldusházban - osztottak ki a falu szegényei között. A nagycsütörtök esti keresztjárás „Jézus keresés szokása" ma még élő szokás, de a korábbi létszám - 200-300 fő - mára tíz-húsz buzgó vallásos emberre csökkent le. Az úrnap szokásrendjét vizsgálva,

16 megállapíthatjuk, hogy a két világháború időszakában társadalmi jelentőségű volt egy-egy úmapi körmenet. Ez a társadalmi