Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

VIGA GYULA-VISZÓCZKY ILONA: A hagyomány változása. Néhány szempont és példa a tradíció és a változás kérdéséhez

elkísérte ezeket a folyamatokat, s hol szerencsésebb, hol kevésbé szerencsés módon oldódhatott meg a korábbi közegéből kiszakadó társadalmi rétegek sorsa. A jobbágyfelszabadítás után a szegénység egy részének két generáción át munkát adott a vízrendezés, a vasútépítés, egy részüket a születő ipar, bánya és közlekedés szívta fel, jelentős részük azonban mezőgazdasági (vagy városi) cseléd lett, a legnehezebb helyzetűek, a leggyengébb megtartó erejű vidékek népének számottevő része viszont — akár örökre — kivándorolt. Hasonló nagy mozgás zajlott a második világháború utáni iparosítással, majd a kollektivizálással. Az életmódot (vele gyakran lakóhelyet) változató népesség zöme paraszt, képzetlen az új környezetében, s még hosszú ideig kötődik a paraszti társadalomhoz. Közben mind a maga sorsának változtatásával, mind az általa közvetített új ismeretekkel alapvetően formálja magának a paraszti társadalomnak a műveltségét is. Azt a paraszti társadalmat és kultúrát, amire ezen kívül is számos új társadalmi és kulturális hatás gyakorol befolyást.

24 7. Annak árnyalt megvilágításához, hogy egyegy történeti korszak gazdasági és társadalmi folyamatai miként járulnak hozzá a korábbi kulturális modellek lebontásához, s az újabbak kialakításához, két példát említünk a magyarországi paraszti polgárosodás időszakából. Ezek a fentiek szemléltetésére szolgáló esettanulmányok összegzései.

25 a. Közismert, hogy a hagyományos viseletben a legerőteljesebb változást az jelenti - párhuzamosan a népművészet kivirágzásával, a tárgyszámok növekedésével, valamint a köznapi és ünnepi/reprezentációs tárgyak elkülönülésével -, amikor a paraszti ruházkodásban a háziiparok által előállított nyersanyagok szerepét a gyári textíliák és kiegészítőik veszik át. Nem véletlen, hogy a népviselet kutatói korábban eddig a szakaszig beszéltek paraszti viseletről. Az új kelmék elterjedése mögött a kereskedelem kiépülése, a pénzgazdálkodás, a piac, egyszóval a polgárosodás és az urbanizálódás áll. Ugyanakkor ez teszi lehetővé, hogy a paraszti társadalom minden korábbinál árnyaltabban kifejezze a maga identitását, azon belül pedig lokális társadalmának rétegződését és státusát a ruházatban.

26 A Galga mente néprajzi kistáj viselete és hímzéskultúrája a népművészet legújabb stílusát képviseli. Az 1930-40-es években alakult ki az egyes falvak jellegzetessége, a díszes női öltözet. A Galga alsó folyása mentén a magyar lakta katolikus falvak megélhetésében ekkorra már jelentős szerepet kapott az 1896-ban megépített Hatvan - Budapesti vasút, ahol a mezőgazdaságból kiszakadó férfiak állandó keresettel rendelkeztek. De a családtagokat is megillette a szabadjegy, így az asszonyok hajnalonként a pesti piacokon értékesíthették a zöldséget, tejterméket. A piacozás jövedelmének egy részét viszont a díszes viseletük összeállítására fordították. Ez a színpompás öltözet a galgamácsai naiv alkotó, VANKÓNÉ DUDÁS Juli képeiről vált országszerte ismertté.

27 A második világháborút követő gazdasági-társadalmi változások alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy az 1950-60-as évektől felerősödött a kivetkőzés folyamata. Azonban az idősebb korosztály, a mai 60-70 éves asszonyok egy része még napjainkban is - a hétköznapokon és ünnepeken egyaránt - az életkorának megfelelő, hagyományos viselet szerint öltözik. A Galga mente falvaiban tehát még jelenleg is jól megragadható a női viselet teljes rendje, az idősek által megőrzött öltözködésben még apró részleteiben is megismerhető a közösség öltözködésben kifejeződő jelrendszere. Ugyanakkor a modernizáció, az életmód változása is jól megfigyelhető abban, ahogyan ez a gazdag részleteket tartalmazó viselet alkalmi öltözetté válik, s napjainkban - a hagyományőrző csoport színpadi fellépő ruhájaként - mindinkább a település szimbóluma lesz. A hagyományos viselet már csupán egy-egy ünnepi esemény díszes kellékeként jelenik meg. Ez azonban a helyi közösség számára éppen a jeles alkalom megkülönböztetettjellegét hangsúlyozza: a közösség összetartozásának, a hagyományok tiszteletének jelképévé válik. Azonban ezek az alkalmak, melyeken a népviselet megjelenik, már nem jelentik azt, hogy a hagyományos öltözet összeállításának bonyolult rendje, az ahhoz kapcsolódó apró részletek ismerete is átöröklődne, s mindaz a tudás, mellyel a viselet jelzései értelmezhetők. A hagyományos viseletnek csupán az ünnepi, díszes darabjai maradnak alkalmi használatban, s így módosul a hozzá fűződő tradíció: lényegében ezzel megszakad a viselet kultúra átadásának generációs folyamatossága.

28 Utalnunk kell röviden a vidék karakteres települése, Túra vásáraira, ahol az 1940-es évek végétől külön sorokon árulják a helyi viselet darabjait. Az elmúlt évtizedekben más tájak viseleti anyaga is megjelenik itt, s az ún. asszony vásár SL hagyományos ruházkodás kelléktára, egyszersmind az azzal kapcsolatos ismeretanyag átadá-