Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BERÉNYI MARIANNA- BUZÁS MIKLÓS: A csíkszentsimoni lakóház bontása kapcsán

A födémszerkezetek közül, a nagyház fölött építéskorabeli váltott soros deszkafödém helyezkedett el, melynek gerendái egykor az eresztől a kamra végéig futottak. Azonban a kamrahelyiségek sorozatos beázása miatt csak a válaszfallal alátámasztott gerenda maradt ép, a többi gerenda végét feles lapolással új gerendacsonkkal egészítették ki. A kamrák fölött a bontáskor egyszerű deszkafödém helyezkedett el. Az imént említett beázás miatt cseréltnek tekintendő, melynek egy része újra leszakadt. Legérdekesebb a kisház födémszerkezete volt. Már a gerendázata is érdekes, másodlagosan felhasznált anyag képét mutatja. Gerendázatát valószínűleg utólag fűzték be. Erre egyszerű deszkázatot helyeztek, melyet alulról szürkés meszeléssel láttak el, és később alulról újabb szegélylécekkel rögzített másodlagos borítással látták el. Az eresz födémgerendái négyszög keresztmetszetű faszögekkel, pallófödéme viszonylag új, már gyári húzott szögekkel rögzített. A födémszerkezet eltávolítása után végre világos volt az épületben, ezért hozzáláttunk a padlókutatáshoz abban a reményben, hogy valamilyen újabb nyomra bukkanunk. Elsősorban a nagyházban és a kisház kamrájában szerettünk volna egy régi tüzelőberendezés helyét megtalálni. Sajnos, a ház egykori lakói gondosan eltüntették a nyomokat. A nagyházban a deszkapadló alatt homokot találtunk, döngölt földnek se hírét, se hamvát nem leltük. A kamrában pedig papundeklit, alatta feltöltés nyomait, bizonyítva a ház lakóinak elmondását, miszerint zöldségesveremként használták a helyiséget. A boronafal lebontása sem hozott újabb eredményeket. Korábbi megállapításainkat támasztotta alá, hogy a nagy ház és kamrája közötti boronafal talpgerendája nem sokkal az ajtónyílás után véget ért. Megtudtuk, hogy a kamrák közötti zsilipéit falat alul csapolással rögzítették. Bebizonyosodott, hogy a homlokzati és az északnyugati oldalon látható kőlábazatnak statikai funkciója nincs. A helyi elmondások szerint a köveket a közeli Oltból hozták szigetelőanyagként, mert gyakran feljött a víz a házig.

12 Valószínűleg nem a folyó áradása ellen, hanem az egyébként is vizenyős település belvizei ellen védekeztek ezzel az állábazattal. A boronafal lebontása után felvetődött, hogy esetleg a kamrák fala alatt igazi kőlábazat található, azonban az erős fagy miatt nem tudtuk felszedni az alsó boronákat. A talpgerendák hasonló sorsra jutottak. Be kellett látnunk, hogy az időjárás nem teszi lehetővé a bontás folytatását. 8. kép. Ereszdeszkázat utólagos illesztése, SZNM Fotótára 67 212. Kérdések és tanulságok Összegzésképp meg kellett állapítanunk, hogy sokkal több kérdés merült fel a bontás kapcsán, mint amire válaszolni tudtunk az építők és a ház lakói által hagyott nyomokból. Ezért a szakirodalomhoz fordultunk segítségért. A magyar háztípusok között alaprajzi elrendezés tekintetében a középkor végétől önálló típust képvisel a délkelet-erdélyi székely ház, a maga sajátos oldalkamrájával. Ezen a faépítkezéses területen az újkor elején megindul a lakóház kétsorossá bővülése, ezt jól mutatja egyrészt a házhoz toldott eresz, illetve a nagyház mögötti, eleinte talán hálókamraként használt, helyiségrész kialakulása.

13 Még ezen a területen sem válik ugyanakkor ez az alaprajzi elrendezés egyeduralkodóvá. KÓS Károly szerint ezek az oldalkamrás épületek az egykori előkelő családokról származtak az elszegényedett utódokra.

14 A fellelhető emlékeknél az oldalkamra egyértelműen tároló funkciót kap. Gyakran deszkával fedett vermet alakítanak ki, mely néhány zsák burgonya (pityóka) tárolására alkalmas. A zöldséges kamra kialakulása a 19. század elejére tehető, amikor ezen a