Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
VOIGT VILMOS: Hagyomány és modernizáció az első modern magyar néprajzi atlaszban
hetőségre, ám mindez önálló kutatási témakör, amelyre oda kell figyelni akkor, amikor az atlasz technikai megvalósítását megbeszélik a közreműködők. Ami a közvetlenül az időbeli változásokat illeti, a VMNA voltaképpen az első világháború utáni korszakra vonatkozik. Minthogy azonban ezen évtizedek alatt igen sok változás ment végbe, ahol ezt kivihetőnek tartották, az atlasz szervezői már kérdéseikkel (majd ennek térképezésével) utaltak az időbeli különbségekre. Ez a józan, megengedő felfogás célszerű, ám azt eredményezte, hogy ilyen szempontból mégsem homogén a VMNA anyaga. Például a IV. Település kérdéscsoportban az 1. (Telekforma), 2. (Lakóház és utca), 3. (A telek épületei) egyformán, bármilyen időbeli megkülönböztetés nélkül a „hagyományos" megoldást kérdezik. Csak az 5. kérdés (A lakóépületek száma) kíváncsi arra a különbségre, amely e tekintetben 1970 és 1990 között megfigyelhető. A 8. kérdés (Tanya) viszont csak a mai helyzetet kívánja bemutatni. Nyilván megvolt az oka annak, hogy hol a régi, hol a mai, hol az átalakuló állapot iránt érdeklődtek. Ám, mégis jobbnak tűnik, ha mondjuk mind a 8 kérdésnél ügyeltek volna az egyes kisebb korszakok megkülönböztetésére. A változás az idő-dimenzióban közvetlenebbül megfigyelhető, mint például a térbeliségben (elterjedésben). Az utóbbi kategóriához tartozó tényeket mindig külön kell magyarázni. Ám még e praktikus indok ismeretében sem értem, miért volt más és más státusa mondjuk a IX. Jeles napok több kérdéscsoportjának? A 2. (Karácsonyfa) esetében azt kérdezték, „mikor jelent meg ez a szokáselem először?". A 7. (Húsvét) esetében a kérdés: „él-e még?". A 10. kérdés (A tűzgyújtás emlékei) egyértelműen reliktumot keres. Nem lett volna célszerűbb mindhárom esetben ugyanazokra a korszakokra is rákérdezni? A karácsonyfa megjelenése esetében három periódust különböztethetünk meg: a 19. században (14 adat) - a századfordulón (24 adat) a 20. században (17 adat), általam különösebben nem értelmezhető területi megoszlásban. Minthogy a „20. század" elég hosszú, talán jobb lett volna kissé pontosabb időhatárokat kérdezni, különös tekintettel arra, hogy a szerb „karácsony" ugyancsak eltér a magyartól. Aminek viszont itthon is van egy nagyon fontos, ám a magyar néprajztudomány által tudtommal soha meg sem említett, vonása: a karácsonyfa interkonfessszionális jellege. Míg hagyományos karácsonyi stb. szokásaink különböznek mondjuk a katolikusok és protestánsok között, a karácsonyfa-állítás nem mutat ilyen különbségeket. Ha valahol, hát a VMNA falvaiban érdemes lett volna külön is kérdezni e „homogenitás" tényeit. Egyébként is ugyan hasznos az „első" karácsonyfák nyomozása falvainkban, ám ezzel egyenértékű lenne az „elterjedés" vizsgálata. Ez pedig olyan kérdés, amelyre az adatközlők tudnak válaszolni! Annál jobb lett volna egy ilyen pontosabb adatolása a változásnak, mivel másutt kapunk ilyen adatokat. A XV. 9.2. kérdés („Meddig temetkeztek a rokonok azonos temetőrészbe?") öt lehetőség között enged választani: az 1940-es évekig-az 1950-es évekig-az 1970-es évekig-mind a mai napig nem tudnak róla. A válaszokból úgy látom, csak néhány helyen szűnt meg a szokás a jelzett időben. Igen sok helyen máig ez a gyakorlat. Van viszont 8 olyan gyűjtőpont, ahol „nem tudnak róla". Tipikusan olyan felelet, amelyet nem kell rögtön elhinni, amelynek utána kell járni! Ha (mondjuk akár csak a népszokások esetében) mindig végig kérdezték volna az egyes évtizedeket, most lehetne ilyen keresztmetszeteket is készíteni. Ez azonban nem történt meg, és ez sokat levon a VMNA homogén, változásokat is bemutató értékéből. Egyébként a modern technika csodákra képes a VMNA esetében is. Minthogy a térképekre felrajzolható nemcsak az alaptérkép (mondjuk vízrajzi jelleggel), hanem kiemelhetjük a városokat, a főbb utakat, de a kisebb utakat, a vasúthálózatot is, sőt mindezt egymásra is vetíthetjük, egyes témákat illetően már ezzel szinte kezünkben van az elterjedés magyarázata. Például a II. Kisipar 10. kérdése (Cukrászok) esetében megnézhetjük, hol helyezkednek el a törökméz-árusok? Úgy látom (egy kivétellel) a vasutak menténk. Tudom, mindez nem falrengető felfedezés, ám mégis olyasmi, ami egy hagyományos néprajzi atlaszból sosem lenne felismerhető. Persze, ez „alaptérkép", ami minden válaszra rávetíthető, csak akkor igazi, ha a vallási, műveltségbeli, nemzetiségi adatokat is rávetítjük. Mint már sokszor mondtam, ennek az égadta világon semmi akadálya nincs. Több pénz kell hozzá. (Csakúgy, mint a már említett audiovizuális kiegészítéshez.) Még sokáig méltathatnám a VMNA erényeit, utalhatnék a lehetséges kiegészítésekre. Most azonban mégis célszerű, hogy összefoglaljam értékelésemet.
