Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

válságos időszakban magát a múzeumot mentette meg létében is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum harmincegy néhány éves kora igencsak fiatal a nagy, több száz éves nemzeti közgyűjteményekhez képest. Egy nagy hagyományokkal még nem bíró, és ráadásul még nem elkészült, s relatíve folyamatosan jelentős költségbe kerülő intézmény megszüntetése recessziós pénzügyi időszakokban valós veszély. Bizony, 1995 táján egyes pénzügyi kormányzati tényezők körében fel is merült az intézmény bezárása, illetve megszüntetése. Az a fajta társadalmi nyitottság, közönségbarát szemlélet, melyet FÜZES Endre elindított, s utódai folytattak, viszont képes arra, hogy ilyen válságos időszakokban megmentse az intézményt. Ha az egyre bővülő létszámú közönség szereti az intézményt, megbecsüli a múzeumot, akkor képes olyan társadalmi pressziót gyakorolni a döntéshozóra, mellyel megakadályozhatja az említett negatív intézkedések meghozatalát. Továbbmenve, szilárd meggyőződésem az is, hogy a tény, miszerint a múzeum 2000 végére a fenntartótól ilyen jelentős mértékű fejlesztési támogatásokat kapott, melyekről már korábban szóltam (tájegységek építése, új kiszolgáló épület stb.), az is abban gyökerezik, hogy a múzeum nyitott a közönség felé, és ezáltal másodlagos jellegű, de kitapintható hatást gyakorol a fenntartóra, s mintegy kényszeríti azt fejlesztési, szubvencionálási kötelezettségeinek megtételére. S ez a folyamat 1990-92-ben FÜZES Endre tevékenységével indult meg. Hazai és nemzetközi kapcsolatok Egy nemzeti közgyűjtemény, egy szabadtéri néprajzi múzeum, ráadásul egy relatíve fiatal és bizonyos értelemben véve gyökér nélküli közgyűjtemény legitimitása és identitása megerősítése érdekében elengedhetetlenül fontos az integrálódás a hazai és külföldi intézmények sorába. FÜZES Endre igen korán felismerte ezt a szükségszerűséget, s meg is tette a szükséges lépéseket. Kétségtelen, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum már az ő vezetése előtti időszakban is ért el kiemelkedő eredményeket (Schumacher Díj 1978., Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 10. kongresszusa 1981. stb.), de rendszerbe foglalása és szisztematikus kiépítése valójában az ő nevéhez köthető. Alapvetően a tudományos tevékenységre alapozva a konferenciák, tanácskozások, publikációk következtében ő maga személyesen, és munkatársai is számos hazai és külföldi szak10. kép. Munkában a zsűri, az első „Muzeológusok Fakanállal" rendezvényen, 2000. (T. Bereczki Ibolya, Füzes Endre, Draveczky Balázs, Kócziánné Szentpéteri Erzsébet) mai tudományos szervezetnek lettek tagjai vagy tisztségviselői. Állandóvá vált kapcsolatunk a Szabadtéri Európai Múzeumok Szövetségével, az ICOM-mal, az AHF-fel. Kialakult és stabilizálódott az MTA Néprajzi Kutatócsoportjával, majd Intézetével, a Magyar Néprajzi Társasággal, az országos és megyei múzeumokkal a kapcsolat, s szoros együttműködés alakult a sorra létrejövő néprajzi tanszékekkel és más szakmai szervezetekkel is. Ennek köszönhetően, ma már múzeumunk munkatársai oktatói a műegyetemnek, a kolozsvári, debreceni és pécsi néprajzi tanszékeknek, a jászberényi és székesfehérvári főiskolának, az YBL főiskolának. Minden nyáron az említett egyetemekről hallgatók érkeznek gyakorlatra, mely az effektív segítségen, munkavégzésen túl lehetőséget biztosít a folyamatos szakember utánpótlás biztosítására is. Az Országos Műemlékfelügyelőség munkatársaival közösen szervezte a már említett békési tanácskozásokat, állandósultak a szakmai tapasztalatcserék, az archívum anyagainak másolatban történő kicserélése, a falukutatások és értékmentések jelenleg is zajlanak. Megítélésem szerint két területen is kiemelkedő eredményeket ért el FÜZES Endre az intézményi kapcsolatok szférájában. Az egyik az, hogy 1988—89-től a politikai enyhüléssel párhuzamosan szisztematikusan kiépítette az ún. „testvérkapcsolatokat" jelentős külföldi szabadtéri múzeumokkal. Nagy-Britanniában (Wales) St. Fagans, Németországban Detmold és Bad Windsheim, Ausztriában Salzburg, a volt Szovjetunióban Kijev (Ukrajna), majd Arhangelszk