Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

zetek, a művelődés, az életmód egy-egy időben és térben behatárolt szakaszát ábrázolják. Meg kell kezdenünk azt a munkát, amelyben a mélyebb történeti, néprajzi, művelődéstörténeti összefüggések rendszerét feltárhatjuk.'''' írja FÜZES Endre „Koncepció"-jában. S bizony ebben a meglátásban tűnik ki igazán korszerű gondolkodásmódja és innovatív szemlélete. 1986-ra, főigazgatóságának kezdetére megjelentek az egyes tájegységek népi építészetének és lakáskultúrájának összefoglalásai, melyek alapul szolgáltak a kiállításépítéshez. O volt az, aki arra inspirálta kutatóit, hogy lépjenek tovább, haladják meg az egyes települések vagy kisrégiók sablonszerű építészeti leírásait, és kezdjenek olyan kutatásokba, melyek a fenti idézet szellemében vizsgálják népi kultúránk számunkra oly fontos szegmensét. Az ő inspirálására készült el a bajai tímárműhely átadása kapcsán a tímármesterséget bemutató kismonográfia, ő buzdította és segítette az olyan kutatásokat, mint például a tüzelőberendezések, a kisnemesi építészet, a festett asztalosmunkák stb. komplex néprajzi feldolgozását célzó munkák. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a mai kor laikusa és szakembere a népi építészet egyes elemeinek vagy területeinek mélyebb megismerését tűzi ki célul, akkor a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai által készített könyvek, kiadványok, cikkek bátran ajánlhatók számára. Az igazi kiteljesedés a tudományos munka területén megítélésem szerint nyugállományba vonulása utáni időszakra tehető. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Magyar néprajz című összefoglalás IV. Életmód kötetét FÜZES Endre szerkesztette, sőt, egyes részeit meg is írta. A több mint évtizedes késlekedés és helyben járás után a főszerkesztők FÜZES Endrére bízták e kötet megvalósítását, aki alig két év alatt, 1997-re el is készítette a magyar népi építészeti kutatás és a népi műemlékvédelem máig is érvényes legkorszerűbb összefoglalását. S itt a személyes munkáján és érdemein kívül, amit igazán ki kell emelnünk, az az, hogy a „skanzenes" múzeumi szakembergárdára - kiegészülve néhány kiváló külső kutatóval - alapozva készült el a nagy mű. Arra a szakembergárdára, mely a fentebb említett vezetői törekvéseknek megfelelően méltóképpen megedződött a konferenciasorozatokon, a monográfiákon, a Ház és Emberen, és a nagy hazai és nemzetközi konferenciákon. Szerencsés lehet FÜZES Endre, hogy megadatott neki tudományos alkotópályája szintézisének megalkotása. 6. kép. A főigazgatói „hivatal és ügyek" átadás-vétele (Füzes Endre, Cseri Miklós) 1995. Nyilvántartás, konzerválás, raktározás A klasszikus alapítású, szerencsésebb sorsú múzeumok szinte a legkorábbi időszaktól kezdve úgy kezdhették működésüket, hogy rendelkeztek raktárakkal, volt nyilvántartásuk és leltárkönyvük, s többé, kevésbé sikerült megoldaniuk a konzerválás kérdését is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum megint óriási hátránnyal indult, hiszen a már említett elhibázott szemlélet miatt az alapítók nem építettek ki elfogadható raktárakat, csak bádogdepókat. Az erőltetett épület kiválasztások és bontások miatt a tárgyak és épületelemek „ömlesztve" zúdultak a múzeumba. Restaurálásra, konzerválásra szinte gondolni se lehetett, hiszen egyrészt minden kapacitást lekötött a folyamatosan épülő kiállítások előkészítése, és nem elhanyagolható szempont volt az is, hogy a semmiből kellett kialakítani a „skanzenül" értő restaurátor gárdát és restaurálási módszert. Főigazgatói működése alatt kiépült az önálló Nyilvántartási osztály és a Restaurátor osztály, sikerült jelentősen csökkenteni a leltározatlanságot, sikerült felszámolni számtalan tragikus állapotú, ideiglenes raktárt, sőt, megkezdődött egy új, áttekinthető raktári rend kialakítása is. Kiteljesedett a Magyar Népi Építészeti Archívum gyűjtési módszere és anyaga, megtörtént a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény (Vargha-hagyaték) teljes rendezése és nyilvántartásba vétele. Ezen a területen FÜZES Endre megint tanúbizonyságát adta innovatív, nyitott szellemiségének, hiszen országos összehasonlításban is az elsők között karolta fel és indította el azokat a törekvéseket, melyek az archívum és a műtárgybá-