Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum
egyaránt megfelelő múzeum képét vázolta fel. Ez az az alapvetés, mely főbb pontjaiban mind a mai napig érvényes, s melynek mentén számunkra, utódok számára egyértelmű a feladat, világos a cél. Hogy mennyire helytálló ez a koncepció, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Füzes Endre 1994. júniusi sajnálatos visszavonulása után az új vezetés a múzeum irányítását és fejlesztését zavartalanul, zökkenőmentesen folytathatta. Kiállításépítcs Beiktatása után nem sokkal sor került a Kisalföld tájegység átadására (1987). Nagy lendülettel megindult a Nyugat-Dunántúl épületcsoportjának kialakítása, mely 1993-ban be is fejeződött. A szalafői kerített ház 1995-ben nyílt meg, s a szalafői ún. kódisállásos ház 2004-ben teszi majd teljessé ezt a gyönyörű tájegységet. Időközben elkészült az alföldi utcasorból a bajai tímárműhely (1992), valamint egy református temető kő síremlékekkel. 1995-re felépült a sükösdi lakóház és több szoliter építmény. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum sajátos és sajnálatos helyzetéből következően a múzeum mindenkori vezetőjének legfontosabb kötelessége a múzeum- kiállításépítés felgyorsítása volt. A probléma közismert, hiszen 1967-1980 között a telepítési koncepció közel négyszázas épületállományának több mint 90%-a lebontva bekerült a múzeumba. Az összegyűjtött műtárgyak esetében ez az arány a 80%-ot közelíti. Mivel az alapítók úgy gondolták, hogy a múzeum viszonylag rövid idő alatt (5 10) év alatt felépíthető, ezért nem gondoskodtak az épületelemek raktározásának és konzerválásának, megóvásának a legelemibb infrastrukturális hátteréről sem. Időközben szakmai és pénzügyi okok miatt a kiállításépítés üteme lelassult, a legrosszabb időkre emlékeztető építőipari barakkokban őrzött, már eredetileg is erősen rongálódott épületelemek viharos gyorsasággal pusztultak. Veszélybe került a múzeum eredeti célkitűzése az, hogy az újjáépítés a legnagyobb hitelesség érdekében eredeti, lebontott, és áttelepített épületelemekkel történik. FÜZES Endrének is szembe kellett ezzel a ténnyel és veszéllyel néznie, és kivezető megoldásokat kellett találnia. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez az építés saját, speciális szaktudással rendelkező építőbrigádokkal megoldható, hiszen előtte a Kisalföld tájegység jobb oldali épületsorát az OMF építőbrigádjai építették, a „szocialista építőipar" minden negatív ismérvét bemutatva. Saj2. kép. A Schumacher Díj átadási ünnepsége a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, 1978. nos, hamar kiderült, hogy a saját, mégoly hozzáértő brigádjaink (három brigád, 24 fő) kapacitása sem elég egy ütemesebb fejlesztés megvalósítására. FÜZES Endre irányítása alatt tette meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum az első lépéseket a piaci viszonyok által orientált, külső kivitelezői kör bevonására. A bajai tímárműhely, a vöcköndi és kondorfai lakóházak, a Nyugat-Dunántúl tájegység pajtái és kisebb építményei már külső, jobbára még helyi építő vállalkozások bevonásával készült el. Ez az az időszak, amikor megtette az intézmény az első lépéseket a piacgazdaság szabályai szerint működő építőipari kapacitások bevonására. A kor viszonyainak megfelelően ekkor még könnyebb volt helyi, az építőhagyományt jól értő kőműveseket, ácsokat e munkába bevonni, hiszen egyrészt még éltek ezek a szakmunkások, még bírták a hagyományosan építő tudást, nem volt még közbeszerzési törvény, s nem zajlott még le az a fajta építőipari kapacitás koncentráció sem, mely bizony, így az újévezred küszöbén megfigyelhető. FÜZES Endre az, aki „koncepció"-jában felismeri a múzeum- kiállításépítő munka felgyorsításának szükségességét. Erről így ír: „... 1994-ig be kell fejezni a Nyugat-Dunántúl épületcsoport kiépítését, 1996-ig pedig fel kell építeni a alföldi utcasort. Ilyenformán az EXPO idejére (ebben az időben még realitás volt az 1996-ra a Budapest-Bécs világkiállítás megrendezése) összefüggő kiállítások rendszerét tudjuk a közönség elé tárni, néhány szólóépítményt, mint alföldi tanya, malom stb. áttelepítésével együtt. Az anyagi lehetőségek növelésével az EXPO-ig a Balaton-felvidék teljesen előkészített épületcsoportja is megvalósítható."