Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KISBÁN ESZTER: A takaréktűzhely bevezetése: egy innovációs folyamat vizsgálatához

kétséges, hogy a mintegy 80 évvel megelőző időszakra az új helyzet beálltát (nyílt lángú főzőpadka használatáról a zárt tűzterű, falazott takaréktűzhelyre való átváltást) teszi, (nem pedig egymást követő négy háziasszony-generáció működésének teljes időtartamát). Ha a 80 évet 1913-tól számolja, akkor 1833 tájára, ha mégis 1906-ból nézi, akkor 1826 tájára jutunk vissza. Megállapítása szóhagyományra, nem írott forrásokra támaszkodik. Elkötelezett és lelkiismeretes szerző lévén, aligha egyetlen család szóhagyományára. A hazai irányadó polgári életben a változásokat generációkhoz kötve tudta érzékletessé tenni. A szóhagyomány megbízhatóságának peremén, de még azon belül helyezkedik el „dédanyáink" mindennapi élete, hiszen velük ugyan általában nemigen válthatunk szót, viszont az ő háztartásukban nőttek fel „öreganyáink", akikkel beszélgethettünk, háztartásukban megfordultunk, s akik számára adott esetben bizonyára nagy élmény volt a döntő fordulat megélése, a szülői háztartás nyílt tüzű főzőpadkája után falazott takaréktűzhelyen dolgozni saját, új háztartásukban. A szerző családtörténetét ugyan nem ismerjük, nem tudjuk, hogy vajon mind a négy generációban a középső nagy társadalmi tömb valamely rétegéhez tartoztak-e. Akárhogy volt is, az egész munka olyan erőteljesen e társadalmi tömbre tekint, hogy munkahipotézisként tételezzük fel, ez az időrend is annak egy széles rétegére vonatkoztatható. Magam mindenesetre utánaszámolásra érdemesnek ítélem e szerző generációs időrendi tagolását, jól tudva, hogy a számítás több szempontból is problematikus. A „mintegy" 80 évet 1913-tól visszaszámlálva 1833-ba, kerekítve 1830-ba jutunk vissza. Aki akkortájt önálló háziasszonyként főzött, nem gyermeklányka volt, hanem mondjuk 25 éves nő, vagyis 1805-től születhetett. A generáció korszerű saját berendezkedése, az 1830-as évektől tehát, falazott takaréktűzhely. Ez KOMÁRY számára „öreganyáink" (mai köznyelven a nagyanyák) generációja, az asszonyok fénykorát tekintve úgy 1830-1855 között. A generáció kívánatos főzőhelye először itt lenne már nem a felnevelő család nyílt tüzű padka tűzhelye. (Utóbbi utoljára a megelőző generációban, azoknál a fiatal asszonyoknál, akik az 1805-1830 között élhették fénykorukat - és az 1780-as évektől születtek - volt fenntartás nélkül elfogadható. Rendelkezésre állt a háztartás indulásakor, s változatlan maradhatott többségben bizonyára gyakran annak fennállásáig. Ez a „dédanyák" generációja.) Az „anyák" generációja vonzódott KOMÁRY szerint jellegzetesen a mozgatható vas takaréktűzhely divatjához. (A tárgy az országban ugyan nem új, de alkalmazásának előretörését saját családtörténeteinkből is halljuk ebből az időszakból.) Ezek az asszonyok 1830-től születhettek, fiatal asszony fénykoruk 1855-1880 tájára eshet. Végül, ha a szerző saját generációjának korai évjáratai 1855től születtek, háztartásuk fénykora az 18801905 időszak lehet. (Korai gyermekeik Bartók Béla, Kodály Zoltán, és a saját nagyanyám lehetnének.) A generáció divatjába nyomatékkal szólt bele a jó közérzet, a hosszabban meleg konyha igénye. Ezt szolgálta az új divat, ismét falazott takaréktűzhely, de most már körülcsempézve. így a rangnak is megfelelt az időközben megváltozott társadalmi környezetben. (Kiegészítő második tűzhelyként kerülhetett ugyanabba a konyhába a 20. század elejétől kezdve gáztűzhely is, immár nem szilárd tüzelésű hőforrással. Akár főzőhely csupán, akár sütővel egybeépítve, ahol a városi háztartási gáz szolgáltatása kiépült. A meleg takaréktűzhelyeket azonban ezzel nem dobták gyorsan ki, amint a szerző a maga háztartásával kapcsolatban fejtegeti részletesen.) Az évekre lefordított fenti számításban benne van legalább egy évtizedes eltérés (tévedés) lehetősége egyetlen évjáratra nézve is. Gondolni kell továbbá a generációk évjáratainak egész nyalábjára minden szakaszban. Elsősorban azt igyekeztem elkerülni, hogy a szakaszhatárokat abszolút években minél korábbra, azaz időben minél régebbre toljam. Egy ellenpróba: beleférhet-e a szerző maga egyáltalán ebbe a számításba? Ha ő például saját generációjának dereka táján, mondjuk 1870-ben született volna, szakácskönyve első kiadásának megjelentetésekor 36 éves tanárnő. Ez az életkor, tapasztalat, és foglalkozása olyan státus és helyzet, amelyben képes saját kiadásban közzétenni egy kötetet, amit tőle társadalmi osztályának rangos rétege is elfogad. Ok azok, akik ismertetésekben ünnepelték mindkét kiadást. Huszonéves szerzővel akkoriban mindez aligha történhetett volna meg. KOMÁRY Erzsébetet követve mindez azt jelentené, hogy városi polgári körben 1830 körűire beállt az a változás, miszerint az új háztartások korszerű berendezkedése már takaréktüzhelyt tartalmaz, főzéskor a fiatalasszonyok lehetőleg már nem nyílt tüzű főzőpadkán dolgoznak. A takaréktűzhely keresettebb formája a falazott. A következő generációban divatos a mozgatható fémtűzhely, majd csempeborítással megújítva ismét falazott takaréktűzhely.