Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

Az éjjeli ruházattal kapcsolatban a 14-16. századi emlékek két lényeges, bár nem kellően bizonyítható föltevést sugallnak. Valószínű, hogy az alvási szokásokban e téren is létezett téli és nyári szezonális eltérés. Másrészt a társadalmi, gazdasági különbségek az alvásmódban is megnyilvánultak. Föltehetően, az akinek jó meleg tollas derékalja, vánkosa és prémes takarója, paplana volt, kellemesen aludt meztelenül, ellenben a szegény otthonokban, ahol csak pokróccal takaróztak, télen nem igen vetkőztek le. Tudjuk jól, hogy a parasztok alvóruhája még a 20. század elején is igencsak hasonlít a rómaiakéhoz, azaz alsóneműben alszanak. Az újkor elején a meztelenül alvás mindamellett a jobbágyok körében bizonyosan előfordult, hiszen még a 17. századi boszorkányperek során is följegyezték.

354 Agymelegítők A kényelemhez zord időben hozzátartozott az ágymelegítő. Szakírók és szépírók szívesen élnek azzal a frázissal, hogy legjobb ágymelegítő a hálótárs. És ebben a középkorban nincs hiány. Mindamellett e célra különféle eszközöket is használtak. A luxus körülmények közt élők hoszszúnyelő díszes réz- és ezüstserpenyői, a braserók

355 azonban a 18. századig nem kerültek be a népi lakásokba. Azoknak, akiknek nem jutott hely a tőz, a kályha közelében, föltehetően megfelelt a rongyba burkolt meleg kő, majd a későbbiekben a tégla és cserép, amivel még a 20 században is „fűtötték" az ágyat. Az ágy különleges használata A boszorkányperekben és az egyházközségi jegyzőkönyvekben gyakran említik a szülő nő 'gyermekágy'-át. Sajnos az ágy szerkezetről és annak „felruházásáról" nem szólnak. De a puszta nevet, a funkciót és a hozzá fűződő babonákat tartalmazó adatok is rendkívül becsesek, mert fényt vetnek a gyermekágy feldolgozatlan történetére. A gyermekágy, miként az életben, a néphitben is fontos szerepet tölt be; sok természetfölötti esemény és preventív, illetve elhárító mágikus szokás kötődik hozzá. A benne fekvő anyát és csecsemőjét „megvesztik", „megnyomják"

356 A különféleképpen elkövetett rontások közül egy 1584-ben történt esetet idézünk a kolozsvári tanácsi protokollumból: „íjgyártó Tamásné vallja: egykor gyermekágyamban lévén megnyomnak vala, de ez Sós Jánosné bánt velem, és erre gyanakodtam, egykor ugyan ébren valék, hogy egy fias disznó képében j övének reám és a malacokkal szoptatták tejemet ki, és huszonnyolc hétig fekvén bele, és az gyógyításra költöttem közel f 50."

357 A boszorkányok, démonok ellen az ágyat és a bölcsőt mágikus jelekkel, tárgyakkal és cselekményekkel védik. A késő középkorban és az újkor elején leggyakrabban alkalmazott gonoszűző jel a Krisztus és a Mária monogram, valamint a pogány pentagram. E faragott, vésett, festett óvójeleket nagy számban figyelhetjük meg az ágy és különösen a bölcső európai tárgyi emlékein.

358 A gyermekágyas anyát sokan látogatják. Ilyenkor különféle ajándékokat visznek, ahogy arról Kolozsváron 1572-ben Molnár Demeterné is beszámol: „Látta aztis hogi germek agyában fekwt ki aranyat ky Tallért ky egebet adat neki."

359 A gyermekágyat, mivel kiemelkedik a közönséges alvóhelyek sorából, föltehetően már a középkor végén is igényesebb fekvőhelyen - ha van, az ágybútorban - készítik el. A szokás írott bizonyítékait népi miliőben azonban csak a 17. századtól tudjuk követni.

360 Összegzés A középkor végi, újkor eleji népi alváskultúra esetében a legfontosabb kérdés az, hogy milyen a fekvőhely, van-e ágybútor és hogy viszonyul a korabeli műveltséghez. A válaszadáshoz szükségesnek látszott - legalább nagy vonalakban - áttekinteni a korabeli magyar és európai ágyak típusait, az alvási szokásokat és a lakáskultúra jellemzőit. A rendi társadalom írásbelisége természeténél fogva elsősorban az előkelők életkörülményeiről tájékoztat. A népi lakáskultúra színvonalát a boszorkányperek, egyes oklevelek, leltárak, szótárak szórványos adataiból, a képi ábrázolások, a régészeti feltárások és a kortárs írók, HELTAI Gáspár, WATHAY Ferenc és mások véleménye alapján próbáltuk rekonstruálni. És sok esetben kellett élnünk a néprajzi ismeretek visszavetítésének módszerével. Mit tudtunk meg a köznép alváskultúrájáról? Bizonyos, hogy az 'ágy' még a 16. században is gyűjtőnév. Jelenti a fekvőhelyet, az ágyneműt és sokszor az ágybútort is. A széles körben elterjedt 'nyoszolya' mindig ágyszerkezetet jelöl, de ez idő tájt a tárgy és jelentés kapcsolata átalakulóban van, hol könnyű ágyállványra, hol mennyezetes ágyra vonatkozik.